A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Nagyváradon elhunyt Bunyitay Vince váradi kanonok, c. püspök, neves egyháztörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. | A Legszentebb Üdvözítő Leányai pozsonyi kongregációja elvált a bécsi, illetve niederbronni anyaháztól, s a magyarországi házakat Csernoch János hercegprímás önálló kongregációnak nyilvánította. → 1925. január 28. | A katolikus püspöki kar, illetve a püspökök rendelkezésére valamennyi plébános Jézus Szent Szíve oltalmába ajánlotta Magyarországot. | Lelkészárvák számára Hajdúböszörményben megnyílt az Országos Református Lelkész Egyesület bentlakásos nevelőintézete, a Fiú-Kálvineum. | Budapest VIII. kerületében megnyílt a Szent Szív Sophianum Leánygimnázium (Sacre Coer). | A honvédelmi miniszter 180 277/5/ 1914. szám alatt értesítette az Országos Rabbiképző Intézetet, hogy az izraelita növendékeket – elfogadva lemondásukat a véderőtörvényben biztosított kedvezményekről – beosztotta a budapesti hadikórházakhoz irodai szolgálattételre. | I. Ferenc József magyar király fölajánlotta trónját és országát Jézus Szent Szívének. → 1915. január 1. | Megnyílt a Debreceni M. Kir. Tudományegyetem, amelyen 7 tanszékkel református teológiai kar működött 1950-ig. → 1916. november 18. | XV. Benedek pápa az Ad Beatissimi kezdetű, trónra lépési enciklikájának központi gondolata a háború elítélése és a béke helyreállításának sürgetése volt. Ismételten megbélyegezte a modernizmust, de ugyanakkor véget vetett a modernista teológusok elleni támadásoknak. | Kihirdették az I. Ferenc József király által szeptember 20-án szentesített 1914:XLI. törvénycikket A becsület védelméről. I. fejezet 3. §: nyolc naptól egy évig terjedő fogházbüntetéssel sújtható az, aki rágalmazza vagy becsületében sérti a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezet lelkészét, ha a sértés a hivatás gyakorlására vonatkozik. |