A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az Izraeliták Országos Irodája vezetősége, Mezei Móric elnök és Mezey Ferenc alelnök a zsidó felekezet egységesítése érdekében felhívást intézett a hazai hitközségekhez és rabbikhoz. | Miklósy István, a hajdúdorogi görög szertartású egyházmegye püspöke Debrecenből átköltözött Nyíregyházára, és az Apostoli Szentszék engedélyével itt alakította ki a hajdúdorogi egyházmegye végleges székhelyét. | XV. Benedek pápa az Ubi periculum kezdetű, az egész világ katolikusaihoz szóló első pásztorlevelében a béke helyreállítását sürgette, és bejelentette a Szentszék szigorú semlegességét. | Giacomo della Chiesa márki, bolognai bíboros érseket pápának választották, aki a XV. Benedek nevet vette föl. | Kihirdették az I. Ferenc József király által augusztus 21-én szentesített 1914:XXXVI. törvénycikket A nem állami tanárok – felső nép- és polgári iskolai, valamint gyógypedagógiai tanítók – s azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról. | Elhunyt X. Pius pápa. | A Református Szemle hasábjain Makkai Sándor kolozsvári hitoktató (1926-tól püspök) a háborúról az Isten büntetéseként írt. | I. Ferenc József király jóváhagyta a debreceni és a pozsonyi magyar királyi tudományegyetemek szervezetét, tanulmányi és vizsgarendjét. A Debreceni M. Kir. Tudományegyetemen Református Hittudományi Kart állítottak föl. (Ezt a VKM 105 120/1914. számú rendelete tette közzé.) → ősze, 1923. február 8. | Csernoch János hercegprímást X. Pius pápa bíborossá kreálta a Szent Özséb-templom titulusával. | Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter 1797/1917. eln. számú rendelete a hitoktatás nyelvéről a népoktatási tanintézetekben. (Hatályon kívül helyezte hivatali elődje 1908. október 23-i, 106 276/1908. számú rendeletét.) „...tekintettel a hitoktatás és a hitélet között való szoros kapcsolatra, megengedhetőnek tartom, hogy az állami és a községi, továbbá a magánosok és társulatok által fenntartott népoktatási tanintézetekben, ú. m. az elemi népiskola hat osztályában, a felső nép- és a polgári iskolákban, a tanító- és tanítónőképző, valamint a kisdedóvónő-képző intézetekben a hitoktatás a tanulóknak anyanyelvén láttassék el.” |