Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Elhunyt Bacher Vilmos, az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság egyik alapítója, az Országos Rabbiképző Intézet tanára.

A román görög katolikus püspökök memorandumot intéztek a bécsi nunciatúrához, amelyben az anyanyelv figyelembevételével javasolták a hívek beosztását az új görög katolikus egyházmegyébe.

Miklósy István hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök körlevélben tájékoztatta híveit, hogy a temetés, esketés és keresztelés magyar nyelven végezhető a Danilovics-féle szerkönyv szerint.

210 izraelita hitközség 640 képviselője Diamant Samu, a nagyszombati hitközség elnökének vezetése alatt nagygyűlést tartott Budapesten a status quo ante alapon álló hitközségek ügyében. (A status quo ante hitközségek három álláspontot képviseltek: 1. fenntartás nélkül a kongresszusi alapon állóhitközségeket képviselő Izraeliták Országos Irodájához csatlakozzanak; 2. beolvadjanak az ortodoxokba [szószólója a végújhelyi főrabbi]; 3. a fennálló szervezetekkel való egyesülést elutasítja, és a status quo ante hitközségek egy szövetségbe való tömörítését szorgalmazza. Az utóbbi javaslatot támogatták a legtöbben.)

Budapesten megtartották a XII. Katolikus Nagygyűlést. Gr. Zichy János megnyitóbeszédében a katolikusok összefogását szorgalmazta a szociális kérdések megoldására. Mihályfi Ákos professzor a katolikus sajtóról szólt, kifogásolta e téren a zsidóság túlreprezentáltságát. → 1920. október 24–26.

Meghalt Hegymegi Kiss Kálmán református tanár, egyháztörténész.

Miklósy István a hajdúdorogi görög szertartású egyházmegye első püspöke bevonult ideiglenes székhelyére, Debrecenbe.

Kihirdették az I. Ferenc József király által július 31-én szentesített 1913:XXXVIII. törvénycikket A lelkészi illetményeknek korpótlékok útján való emeléséről. Korpótlékban részesül minden lelkész, aki olyan lelkészségben működik, amelynek jövedelme az eddigi törvény szerint az 1600 korona összegig terjedő állami kiegészítésre szorul. A pótlék mértéke: 5 év után évi 400 korona, 10 év után 800 K, 15 év után 1000 K, 20 év után 1200 K, 25 év után 1400 K.(Teljességében csak az a lelkész kaphatja, akinek az évi jövedelme nem haladja meg az 1600 koronát.)