A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
Megalakult a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek magyarországi tartománya. Szatmár vármegye közgyűlése arra kérte a kormányt, hogy a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye székhelyét Nagykárolyban állítsák fel. (Ez ellen a hajdúdorogiak tiltakoztak Jankovich Béla kultuszminiszternél.) Zágrábban megalakult a magyar református egyházközség. Gr. Mikes János szombathelyi megyéspüspök megalapította a Szombathelyi Egyházmegyei Takarékszövetkezetet. Az evangélikus püspökök Baltik Frigyes elnökletével konferenciát tartottak Budapesten. A magyarországi latin és görög szertartású római katolikus püspöki kar Csernoch János hercegprímás elnökletével a Központi Szemináriumban értekezletet tartott. Zomboron megjelent az Evangélikus Közérdek című egyháztársadalmi lap. Első szerkesztője Lombos Alfréd helybéli lelkész volt. (A lap 1916 végén szűnt meg.) Egerben havi két alkalommal megjelent a Katholikus Kántor című lap. Csernoch János kézhez kapta az egyházi joghatóságot adó pápai bullát, s elfoglalta az esztergomi érseki széket. Budapesten megnyílt a ciszterci Szent Imre Gimnázium. |