A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az erdélyi róm. kath. Státus Kolozsvárott közgyűlést tartott, s ünneplésben részesítette gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspököt 25 éves papi jubileuma alkalmából. | X. Pius pápa 1913. január 1-jei hatállyal elfogadta Vaszary Kolos hercegprímás lemondását. → november 28. | Budapesten megalakult a Magyar Evangélikus Lelkészek Egyesülete. Első elnöke Veres József esperes lett. | Rossz egészségi állapota miatt lemondott Vaszary Kolos bíboros, esztergomi érsek. → november 13. | Összeült az izraelita országos értekezlet által kiküldött ún. százas bizottság. Leszögezte, hogy az egységes autonómiát a belső szervezetek és a tradíciók megbolygatása nélkül kell kiépíteni. Az elvégzendő feladatok megoldására szakbizottságokat hoztak létre (autonómia, ügyrendi, gazdasági, propaganda, kultusz és végrehajtó bizottságot). | A XII. Katolikus Nagygyűlést előkészítő bizottság elhatározta, hogy a bécsi Eucharisztikus Világkongresszusra való tekintettel elhalasztja az évi esedékes katolikus nagygyűlést. → 1913. november 8–10. | Elhunyt Biki Károly református esperes, egyházi író. | Az Országos Református Lelkész Egyesület mintegy ezer tagja Budapesten gyűlést tartott a fizetésrendezés érdekében. | A balázsfalvi görög katolikus érsek memorandumot intézett a pápához az új magyar görög katolikus püspökség tárgyában. | A korabeli nyilvántartások szerint az ország 16 929 népiskolájából 5212 latin szertartású katolikus, 1693 görög szertartású katolikus. Az 526 polgáriból 86 latin szertartású katolikus, 3 görög katolikus. A 92 tanítóképzőből 37 latinszertartású katolikus, 6 görög katolikus. A 2229 óvodából 194, a 9 óvónőképzőből 6 katolikus. 34 reáliskola volt. A 195 gimnáziumból 17 királyi katolikus, 47 szerzetesi, 2 görög katolikus, 7 az erdélyi róm. kath. Státus kezelésében. Az egri érsekség, illetve a pécsi püspökség joghatósága alatt 2 jogakadémia működött. |