A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter 85 400/1912. számú rendelete a községi, felekezeti és társulati (egyesületi) polgári, illetve felső népiskolai tanítók és tanítónők fizetéskiegészítéséről. Cél: ugyanakkora fizetést kapjanak, mint az állami polgári és felső népiskolák tanerői. | Róma újból engedélyezte Magyarországon a passiva assistentiát. | A vallás- és közoktatásügyi miniszter 84 561/1912. szám alatt elrendelte a hibás izraelita utónevek kijavítását az anyakönyvekben. | X. Pius pápa Christifideles Graeci kezdetű bullájával kanonizálta a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegyét. Az új egyházmegyét 162 paróchiával (ezek közül 1 az esztergomi, 8 az eperjesi, 70 a munkácsi, 4 a szamosújvári, 44 a nagyváradi és 35 a fogarasi egyházmegyéhez tartozott) s 215 498 hívővel az esztergomi metropóliába osztotta be. A liturgikus nyelv a klasszikus görög nyelv lett. → július 12. | Gyulafehérváron nagy román gyűlés volt, amely tiltakozott a görög katolikus magyar püspökség fölállítása ellen. → június 8. | A Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egylet fönnállásának 70. évfordulója alkalmával fölavatta kertészképző telepét. | Fölavatták a tiszafüredi ortodox zsinagógát. | Budapesten letették a domonkosok Thököly út–Bálint utca sarkán építendő templomának alapkövét. | I. Ferenc József király, mint a magyar katolikus egyház főkegyura, megalapította a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegyét. → május 29. | Elhunyt Borovszky Samu református vallástörténész. |