A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A betegápoló irgalmas rend 300 éves jubileumát ünnepelte. | Radu Demeter nagyváradi görög katolikus megyéspüspök a pápánál járt, hogy az új magyar püspökség ellen előterjesztést tegyen. → május 6. | Félhivatalosan közzétették, hogy az új görög katolikus egyházmegye liturgikus nyelve az ógörög lesz. → március 7. | Az ortodox zsidók képviselői Budapesten közgyűlést tartottak: „nincs az a hatalom, amely az ortodox zsidókat a neológokkal való vallásfelekezeti” egyesülésre vagy közös autonómia fölötti tanácskozásra rábírná. | Budapesten, 1867 óta először, 250 magyarországi izraelita hitközség küldöttei tartottak országos értekezletet a magyar zsidóság ortodox és neológirányzatának egyesítése érdekében. Határozatai: 1. az izraelita vallásfelekezet az abban kialakult áramlatok ellenére egységes és oszthatatlan; 2. országos nagygyűlést tartanak az egyesítés érdekében; 3. az értekezlet országos bizottságot (ún. százas bizottság) küld ki a nagygyűlés szervezésére, a rabbik és hitközségi tisztviselők jogállásának biztosítására, országos nyugdíjintézet létrehozására. → február 27., június 28. | Az Apostoli Szentszék hozzájárult a magyar nyelvű görög katolikusok számára szolgáló új püspökség fölállításához. → március 2. | Gödöllőn Kir. Kat. Reálgimnáziumot, Mezőkövesden Kir. Kat. Szent László Reálgimnáziumot alapítottak. | P. Buttykay Antal szervezésében megalakult a Katolikus Leányok Országos Szövetsége. | A magyarországi ortodox izraelita hitfelekezet nagygyűlést tartott Budapesten a régi Országháza tanácskozó termében. | X. Pius motu propriót adott ki, amelynek értelmében egyházi átok alá esnek mindazok, akik akár mint törvényhozók, akár mint magánfelek egyházi személyt világi bíróság elé vonnak. |