A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Budapesten megtartották a XI. Katolikus Nagygyűlést. Gr. Apponyi Albert volt kultuszminiszter a vallásosságról beszélt. (Az indexre tétel miatt ezúttal nem szólalt föl Prohászka Ottokár püspök.) → 1913. november 8–10. | I. Ferenc József király jóváhagyta, gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök 6551/1911. számú rendeletével pedig közzétette a karlócai keleti ortodox szerb metropólia püspöki zsinatának szervezeti szabályzatát. | A kultuszminisztérium az 1912. évi költségvetésbe 120 ezer koronát állított be az izraelita felekezet autonómiájának előmunkálataira. | I. Ferenc József király Firczák Gyula munkácsi görög katolikus megyéspüspöknek 50 éves papi jubileuma alkalmából az elsőosztályú vaskoronarendet adományozta. | A Presbiteri Világszövetség Budapesten, a Nemzeti Múzeum dísztermében tartotta nagygyűlését. | Klein Adolf, a szabadkai izraelita hitközség elnöke felhívást intézett a tesvérgyülekezetekhez: „az évtizedekre nyúló zsidó felekezeti villongások és ellentétek kiegyenlítése érdekében egy Budapesten egybehívandó, a hazai összes hitközségek kiküldötteiből álló nagygyűlés” tartását indítványozta. → 1912. február 20. | A görög katolikus magyarok Hajdúdorogon országos népgyűlést tartottak a görög katolikus magyar püspökség fölállítása érdekében. | Govrik Gergely a bécsi mehitarista rend (örmény) magyar származású érsek-főapátja aranymiséjét mondotta Bécsben a rendház ottani letelepülésének 100. évfordulóján. | A nagyszentmiklósi hitközség felavatta új zsinagógáját. — Ugyanekkor Budapesten felavatták a Komaegylet templomát. | A debreceni görög katolikus egyházközség közgyűlése folyamodványban kérte a királytól a magyar püspökség fölállítását. |