A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Makón a görög katolikus templomban elhangzott az első teljesen magyar nyelvű mise. | X. Pius pápa az arcképét küldte Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspöknek, jeléül annak, hogy a püspök iránt a régi jóindulattal viseltetik. | Samassa József bíboros egri érsek főpásztori működésének 40. évfordulóját ünnepelte. | Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök körlevélben visszavonta az Index Kongregáció által elítélt és indexre tett műveit. → augusztus 5. | A Sacra Congregatio Indicis Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök három művét (Az intellektualizmus túlhajtásai c. akadémiai székfoglalóját, A modern katolicizmus c. könyvét és a Több békességet c. cikkét) indexre tette. → július 1. | A budapesti Deák téri evangélikus templom fölavatásának 100. évfordulója alkalmából az evangélikus testvéregyházak díszgyűlést tartottak. | A karlócai keleti ortodox szerb metropólia püspöki zsinata elkészítette a zsinat szervezeti szabályzatát. → november 8. | Andor (Anhäypel) György esztergomi kanonok, prímási irodaigazgató lett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának főnöke miniszteri tanácsosként. (1914. december 4-én meghalt.) → 1915. az év folyamán | Karlócán összeült a szerb egyházi kongresszus, melynek királyi biztosa Rohonyi Gyula igazságügyi államtitkár volt. | Csernoch János, az új kalocsai érsek a Szent István Társulat közgyűlésén a protestánsokkal való összefogás híveként sürgette, hogy koncentrálják a keresztény erőket a hit, az erkölcs és a haza védelmére. |