A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Rómában hivatalosan is közzétették az antimodernista eskü szövegét. |
Budapesten megjelent az Evangelikus Lap című egyháztársadalmi hetilap. Első felelős szerkesztője Raffay Sándor budapesti lelkész (1918-tól püspök), társszerkesztője Sztehlo Kornél evangélikus ügyvéd. (A lap 1938 végén szűnt meg.) | X. Pius pápa az egyházjog elrendelt kodifikálásába bevetette azt is, hogy a katolikus papoknak ezentúl minden alkalommal talárt kell viselniük, és sem vendéglőt, sem színházat nem látogathatnak. | Kihirdették az I. Ferenc József király által január 8-án szentesített 1911:I. törvénycikket A polgári perrendtartásról. 757. §: békebíróvá nem nevezhető ki az egyházközségben alkalmazásban lévő lelkész és segédlelkész, továbbá szerzetes és a néptanító. | Megjelent a Múlt és Jövő című zsidó szépirodalmi folyóirat. Első szerkesztője: Patai József. | Magyarul is megjelent Theodor Russel, a Jehova Tanúi felekezet alapítójának Bibliai Tanulmányok sorozata első kötete: Az isteni terv a korszakokban címmel. A könyvet valószínűleg az Amerikai Egyesült Államokban adták ki. | Budapesti Keresztyén Ifjúsági Egyesületben megalakult az első magyar cserkészcsapat. → 1920. január 31. | Magyarországon ekkor 411 rendházban 5663 apáca élt. | A népszámlálás adatai szerint Magyarország (Horvátország nélkül) lakossága 18 246 533 fő. Felekezeti megoszlás: latin szertartású katolikus 49,3%; görög szertartású katolikus 11,0%; ortodox 12,8%; evangélikus 7,1%; református 14,3%; unitárius 0,4%; izraelita 5,0%. | Az Országos Református Lelkész Egyesület rendkívüli közgyűlést tartott Budapesten. |