A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Békéscsabán megalakult az adventista felekezet Magyar Missziótársulata. | Az erdélyi róm. kath. Státus Kolozsvárott gyűlést tartott, amelyen gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök nyilatkozott a Borromei-enciklikáról. | Gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök a katolikus nagygyűlésen egy új, katolikus politikai párt alakítása mellett mondott beszédet. | Meghalt Barcsa János református tanár, történetíró. | Budapesten a Vigadó termeiben megtartották a X. Katolikus Nagygyűlést. A nagygyűlés idején a budapesti főiskolai ifjúság ünnepet rendezett, amelyen gr. Apponyi Albert beszédet mondott a katolikusok tömörüléséről. Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök az intellektualizmus túlhajtásairól szólt. → 1911. november 12–14. | Az erdélyi református egyházkerület Kolozsvárott évi közgyűlését tartotta. Br. Bánffy Dezső világi elnök megnyitóbeszédében a Borromei-enciklikával foglalkozott. → november 17. | Az adventista felekezet erdélyi gyülekezetei Brassóban megalakították a Transsylvania Egyesületet. | A baptisták országos kongresszust tartottak Hajdúböszörményben. | Az Országos Református Lelkész Egyesület megkezdte évi közgyűlését Budapesten. A gyűlésen több, a katolicizmust támadó beszéd hangzott el. → december 15. | Veszprémben nagy ünnepséggel szentelték föl az újonnan restaurált püspöki székesegyházat. |