A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A dunántúli református egyházkerület Pápán közgyűlést tartott, amelyen gr. Tisza István főgondnok, világi elnök nyilatkozatot adott a Borromei-enciklikáról. → november 5. | Esztergomban megjelent a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve Egyesület hivatalos közlönye, a Katolikus Gyermekvédelem című időszaki folyóirat. | X. Pius pápa Sacrorum antistitum kezdetű motu propriójában előírta a papságnak az ún. antimodernista esküt, melynek megtagadása kiközösítéssel járt. Ennek következtében az eretnekségnek minősített reformkatolikus teológiai gondolkodás képviselői ellen hajtóvadászat indult. → 1911. február 17. | Az evangélikus egyház megünnepelte a zsolnai zsinat 300. évfordulóját. | A magyar unitárius egyház nagy dísszel és országos ünnepséggel ülte meg alapítója és első püspöke, Dávid Ferenc születésének 400. évfordulóját. A kolozsvári ünnepségen több mint száz angol és amerikai vendég is megjelent. | A 4650/1910. ME számú rendelet közzétette az ortodox szerb nemzeti egyházi kongresszus 1910. június 29-i XVII. ülésén alkotott, a király által jóváhagyott szabályzatot, amely módosította az 1871. május 29-én legfelső elhatározással jóváhagyott kongresszusi választási rendet. | Berlinben megnyílt a szabad kereszténység és a vallásos haladás V. világkongresszusa. | A belügyminiszter 69 136/1910. számú körrendelete a felekezeti anyakönyvi kiigazítási ügyekben követendő eljárásról. | Nagel püspök, a bécsi érsek-kardinális koadjutora szintén közzétette a Borromei-enciklikát a papság részére szánt hivatalos lapban. — A magyar képviselőházban Thuróczy Vilmos interpellált a Borromei-enciklika kalocsai érsek által való közzététele tárgyában. Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök megnyugtató választ adott. → szeptember 28. | A Borromei-enciklikának a kalocsai érsek által való közzététele nagy izgalmat keltett a magyar protestánsok körében. Hivatalos egyházi helyről azt a magyarázatot adták, hogy a pápának azt a tilalmát, amelyet a Németországban támadt konfliktus eredményeképp adott ki, s amely megtiltotta az enciklika kihirdetését és közlését, a kalocsai érsek csak az enciklikának az egyházmegye közlönyében való megjelenése után kapta meg. Az érseket különben semmiféle agresszív szándék nem vezette. → július 13. |