A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Városy Gyula kalocsai érsek X. Pius pápa Editae saepe kezdetű, ún. Borromei-enciklikáját pásztorlevélben hirdette ki az egyházmegye papsága előtt. → július 12. | A magyarországi piaristák Budapesten tartott rendkívüli nagykáptalani gyűlésén Magyar Gábor tartományfőnök közölte Róma döntését: a magyar piarista tartomány reformja elmarad. | Karlócán összeült az ortodox szerb egyházi kongresszus, amit egy hónap múlva őszig elnapoltak. | X. Pius pápa Borromei Károly szentté avatásának 300. évfordulójára Editae saepe kezdetű enciklikát adott ki, amelyben a modernisták ellen fordult. Velük szemben az ellenreformáció egyik vezérét, Borromei Szent Károly bíborost aposztrofálta igazi reformátorként. Ezért az enciklikát a protestánsok, kivált a németek sértőnek találták magukra nézve. → július 9. | Vaszary Kolos bíboros hercegprímás jóváhagyta az egyházművészeti tanfolyam fölállítására vonatkozó tervezetet. | Rómában a lateráni Szent János-bazilikában leleplezték II. Szilveszter pápa szobrát, s a magyar zarándokok felajánlották a pápának a magyar Szent Korona hasonmását azért a koronáért, amelyet II. Szilveszter ajándékozott a magyar nemzetnek. | Megtartotta első országos konferenciáját a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ, később Magyar Diákok Pro Christo Szövetsége). Megvitatták alapszabály-tervezetüket, amelyet a Belügyminisztérium október 22-én hagyott jóvá. | Gr. Apponyi Albert kultuszminiszter kiutalványozta a protestáns lelkészek kongruáját. | A Nép címmel megindult az Országos Keresztény-Szocialista Párt lapja. | A Filadelfia Diakonissza Szövetség a budapesti Német Leányegyháztól megvásárolta a Bethesda Kórházat. |