A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakult a Budapesti Dávid Ferenc Egylet, amely az unitárius kulturális munka bázisává vált. | Sopronban megalakult az Evangélikus Tanítók Országos Egyesülete (más néven: Országos Evangélikus Tanítóegyesület). | A pesti egyetem bölcsészkarán helyreállították a hitszónoki állást. | Katholikus Női Patronage Egyesület alakult. Célja: az erkölcsi romlás, züllés veszélyeinek kitett, esetleg már bűncselekményt is elkövetett lányok, fiatalkorú gyermekek védelme. | Giesswein Sándor, gr. Pálffy Pálné és Korányi Sarolta kezdeményezésére megalakult a Katolikus Tisztviselőnők Egyesülete. Célja: a katolikus tisztviselőnők érdekeinek ápolása és előmozdítása hazafias szellemben. | Artim Mihály beherói görög katolikus plébánost püspökké nevezték ki a római Szentszék jóváhagyásával az Amerikai Egyesült Államok északi területére. | Az 1909:XIII. törvénycikk alapján alakított Országos Katolikus Kongruatanács a kultuszminiszter elnökletével megtartotta első ülését. | X. Pius pápa két dekrétumban rendelte el, hogy a püspökök egységes formula szerint tegyék meg a Szentszéknek egyházmegyéjük állapotáról szóló rendszeres és kötelező írásos jelentésüket. Rendelkezett a püspökök számára kötelező visita ad limináról, a püspökök időközönkénti római kihallgatásáról. | A király a pozsonyi prépostsági javadalmat zár alá helyeztette Komlóssy Ferenc prépost adósságai miatt. | Gr. Apponyi Albert kultuszminiszter megsemmisítette az ortodox román egyházi kongresszusnak azt a határozatát, amely nem járult hozzá ahhoz a miniszteri rendelethez, hogy az állami népiskolák felsőbb osztályaiban a hittan magyar nyelven is taníttassék. → 1914. április 24. |