Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Budapesten ünnepet rendezett a Protestáns Irodalmi Társaság, amelyen gr. Tisza István főgondnok beszédet mondott a protestáns hitről és fölvilágosodásról.

A magyarországi református egyház egyetemes konventje díszülésen ünnepelte Kálvin születésének 400. évfordulóját.

Elkészült és érvénybe lépett a Vasárnapi Iskolai Szövetség alapszabályzata.

A két protestáns magyar egyház közös bizottsága foglalkozott a Ne temere ügyével, illetve az azt visszavonó Provida kezdetű pápai dekrétummal, s az ennek végrehajtásáról rendelkező püspöki utasításokkal.

Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter 118 000/1909. számú rendelete a felekezeti iskolai tanítók fegyelmi ügyeiben irányadó szabályokról.

A ferences szerzetesrend fennállásának 700 éves jubileumát ünnepelte.

Radu Demeter nagyváradi görög katolikus megyéspüspök rendeletet adott ki, amelyben kijelentette: a hittannak a nem magyar nyelvű iskolákban való tanításáról kiadott 1908. október 23-i VKM rendeletet a legpontosabban be kell tartani.

A folyamatban lévő kongruaügyek intézésére királyi leirat Országos Katolikus Kongruatanácsot hozott létre. → december 3.

A belügyminiszter felfüggesztette a Congregazione della Beata Vergine dei sette dolori nevű női kongregáció működését, mert az nagyhorvát politikával foglalkozott.

182 taggal fölállították a Jézus Társasága önálló magyar rendtartományát. (A rend 1773-ban történt feloszlatását követő visszaállítása után, 1846–1909 között az osztrák provinciával együtt alkotott egy rendi tartományt.) Első provinciálisa: P. Bús Jakab.