A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A nagyszebeni ortodox román egyház püspöki zsinata elhatározta, hogy nem hajtja végre a kultuszminiszter hittantanítási rendeletét. → október 2., november 16. | Szegeden megtartották a IX. Katolikus Nagygyűlést. Nyolc püspök, 400 pap és mintegy 15 ezer hívő vett részt az első eucharisztikus körmeneten. A megnyitóbeszédet gr. Zichy János tartotta. → 1910. november 13–15. | Az Apostoli Szentszék beleegyezett a Gergely- és a görög Julián-naptár egyesítésébe, de egyelőre csak a budapesti görög katolikus egyházközségnek szólt ez a kedvezmény. | A hazai román főpapság perbe szállt gr. Apponyi Albert kultuszminiszterrel 1908. október 23-i, az állami iskolai vallásoktatást szabályozó rendelete miatt, amelynek értelmében a felsőbb osztályokban a hittan alapvető elemeit és a szokottabb imádságokat magyar nyelven is elő kellett adni. A román főpapok közül többen kijelentették: a rendeletnek nem tesznek eleget. → szeptember 4. | A katolikus örmények bécsi rendházának nagykáptalanja a magyar születésű Gorik I. Gergelyt választotta meg főapátjává. | Genfben megkezdődtek a Kálvin János halálának 400. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek, amelyeken a világ minden részéből érkező küldöttek vettek részt. Legtöbben, százhuszonöten Magyarországról érkeztek. | I. Ferenc József király jóváhagyta, a miniszterelnök 3210/1909. szám alatt közzétette a keleti ortodox szerb nemzeti egyház önkormányzatában a választói jogra vonatkozó szabályok módosítását. (A módosítás szerint a nyereségvágyból vagy szemérem ellen elkövetett bűncselekmények miatt az egyház tagja elveszíti mind a cselekvő, mind a passzív választójogát, de az ítélet következményei a büntetés után 10 év múlva megszűnnek. A király jóváhagyásában kikötötte, hogy az uralkodó, az uralkodóház tagja, az állam és a vallás ellen elkövetett bűncselekmények esetében az elévülés nem alkalmazható.) | Megalakult a Jászberényi Központi Katolikus Kör. | Kihirdették az 1909:X. törvénycikket A jövedelemadóról. Az egyházak (egyházközségek), szerzetesrendek, (apátságok, prépostságok) adókötelesek. Adómentesek viszont az egyház jövedelméből „a tagoknak esetleg járó részesedés” és a tábori lelkészek. | A református egyház egyetemes konventje birtokba vette a magyarországi reformátusok újonnan épült budapesti székházát a Városliget tőszomszédságában, az Abonyi utca és a Szabó József utca sarkán. Az épület a telekvásárlással és berendezéssel együtt 512 ezer koronába került. |