A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Karlócán megnyílt az ortodox szerb egyházi zsinat a király személyének képviselője, Günther Antal igazságügy-miniszter jelenlétében. → augusztus 1. | Megtartotta alakuló közgyűlését a Kálvin Szövetség. Célja a fokozottabb egyháztársadalmi munka. Első elnöke: Kenessey Béla erdélyi református püspök. | Degenfeld József elnöklete alatt a két protestáns egyház értekezletén megalakult az Országos Evangéliumi Szövetség. Célja: evangélium szerinti társadalmi tömörülés minden, a lelkiismereti szabadságot és a bevett vallásfelekezetek jogegyenlőségét veszélyeztető törekvés ellen. | Rajner Lajos c. püspök, esztergomi érseki helytartó Esztergomban megalapította a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve elnevezésű, katolikus szellemű gyermekvédelmi szervezetet. Célja az elhagyott, árva gyermekek gondozása. Első elnöke Giesswein Sándor győri kanonok, országgyűlési képviselő lett. → 1910. szeptember 15. | A premontrei kanonokrend a csehországi Teplában egyetemes káptalant tartott. | Meghalt Weber Samu evangélikus esperes, egyházi író. | A katolikus püspöki kar konferenciája kérte a Szentszéket, hogy a Provida hatályát – Németországon kívül – Magyarországra is terjesszék ki. (Indoklásul az 1841. évi ún. Lambruschini instrukciót hozták föl, amely Magyarországon is érvényesnek tekintette a protestáns lelkészek előtt kötött házasságot.) → szeptember 3. | A Ne temere pápai dekrétum rendelkezése folytán katolikus szempontból érvénytelenek lettek Magyarországon az április 19. után protestáns lelkész előtt kötött vegyes házasságok. | Wekerle Sándor miniszterelnök 1427/1908. szám alatt közzétette „a karlóczai görögkeleti szerb metropólia területén levő zárdai, mint nemzeti egyházi javak igazgatása, felügyelete és felhasználása, valamint a zárdaszerzetesek javadalmazása iránt a görögkeleti szerb nemzeti egyház congressusa által alkotott” szabályzatot. | I. Ferenc József Bogdánovics Lucián budai szerb püspököt a szerb egyház adminisztrátorává nevezte ki. |