A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Nagykanizsán megjelent Az Országos Rabbiegyesület Havi Közlönye. Első szerkesztője: Neumann Ede. (A lap neve 1909-ben: Magyar Izraelita.) | Kohl Medárd püspök az esztergomi prímás nevében Rómában átadta a pápának azt a hódoló föliratot, amelyet a magyar püspöki kar intézett hozzá jubileuma alkalmából. | A hercegprímás budavári palotájában a katolikus püspöki kar tagjai értekezletet tartottak, amelyen a kongrua elosztásával és rendezésével foglalkoztak. | I. Ferenc József király jóváhagyta az 1895. június 10-én elfogadott ortodox szerb nemzeti egyház tisztviselői és tanári nyugdíjszabályzat kiegészítését. | A belügyminiszter 1865/1908. számú körrendeletében az igazságügy-miniszterrel egyetértően elrendelte, hogy az anyakönyvi eljárásban az evangélikus református vallást ezentúl reformátusnak nevezzék. (Indokolása: az 1904. évi II. budapesti zsinat törvényei az „evangélikus református [ténylegesen: Evangélium Szerint Reformált Magyarországi Keresztyén Egyház, rövidítve: Ev. Ref. – a szerk.] egyházat és vallást” reformátusnak nevezi, s ezt fogadta el az 1907. február 14-én kelt királyi elhatározás is.) | Kolozsvárott megjelent a Református Szemle című hetilap. | A dunamelléki református egyházkerület és a budapesti egyházközség a Baár János- és Madas Károly-féle alapítványok jövedelméből fölállította a Baár–Madas református iskolát. (1952-ben államosították, 1992-ben visszakerült az egyházhoz.) | A budakeszi baptista gyülekezetből Bechtold Jakab vezérletével kiszakadó csoport Magyarországon is elindította Az Isten Egyháza (Élő Isten Gyülekezete, Élő Isten Anyaszentegyháza, „Lábmosók”) szabadegyházi közösség szerveződését. | Budapesten a II. kerületben Érseki Katolikus Reálgimnázium nyílt. | Megalakult a Katolikus Legényegyesületek Országos Szövetsége. |