A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Budapesten a hercegprímási palotában tanácskozást tartott a katolikus püspöki kar a kongrua ügyről. → 1908. február 5. | Budapesten megalakult az Országos Evangélikus Tanáregyesület. Első elnöke Meskó László egyházmegyei és főgimnáziumi felügyelő volt. (A református tanárok hasonló egyesületével együtt 1927 óta kiadja a Protestáns Tanügyi Szemlét.) | Az ország református papjai közül mintegy ötszázan kongresszusra jöttek össze Budapestre az Országos Református Lelkész Egyesület (ORLE) megalakítására. Az egyesület megalakulása után az elnök, Baltazár Dezső hajdúböszörményi lelkész-esperes bejelentette, hogy a papok szervezkedésének célja: követelni a református egyház érdekében az egyházi javak szekularizációját. | X. Pius pápa kiadta a modernizmus elítéléséről szóló, Pascendi dominici gregis kezdetű enciklikáját. | A magyarországi unitáriusok zsinatot tartottak Csókafalván, ahol legutoljára száz évvel ezelőtt volt unitárius zsinat. | A magyar katolikusok Pécsett megtartották a VII. Katolikus Nagygyűlést. Ezen 5 püspök és mintegy 15 ezer hívő vett részt. Külön szekcióban vitatták a nővédelem kérdéseit. E téma fő előadója Farkas Edit volt. Számos előadás hangzott el a katolikus sajtóról is. → 1908. szeptember 14–16. | X. Pius pápa kiadta a Ne temere kezdetű dekrétumát. Az 1908. április 19. (húsvét) után a tiszta katolikus és vegyes házasságok csak abban az esetben lesznek érvényesek, ha katolikus lelkész aktív közreműködésével köttetnek, s így az összes születendő gyermek katolikus lesz. (Kivétel, ahol másként rendelkezett Róma. Németországra nézve pl. az 1906-ban kiadott Provida kezdetű konstitúció az addigi gyakorlatot hagyta érvényben. Magyarországra Róma nem kívánta kiterjeszteni a Provida hatályát.) → 1908. április 19., április 23. | Gr. Apponyi Albert 76 000/1907. VKM számú rendelete az 1907:XXVII. törvénycikk végrehajtásáról. | Kőbánya ünnepet rendezett plébánosának, Hock Jánosnak 25 éves papi és írói jubileumára. | Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter bizalmas értekezletet hívott egybe, hogy a katolikus autonómiát a törvényhozás útján biztosítsa. |