A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Kihirdették az 1907:XXVII. törvénycikket A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságáról.1. §: „A községi és hitfelekezeti elemi népiskolák tanítói köztisztviselők, és törvényesen megállapított járandóságaik közigazgatásilag biztosíttatnak.” 2. §: alapfizetés: 1200–1000 korona/év, tisztes lakás, 1/4 hold kert, valamint 5 évenként 200 korona korpótlék; 12. §: a felekezeti iskolafenntartóknak 3 éven belül, legkésőbb 1910. június 30-ig a minimálisan megállapított bért kell fizetniük. → július 19. | Rómában megkezdődött a protestánsok első nemzetközi gyűlése a metodista egyház épületében. | Elhunyt Stromp László evangélikus teológiai tanár, egyháztörténész. | Hodobay Andor eperjesi görög katolikus kanonokot, az Amerikában élő magyarországi rutének apostoli vizitátorát a Római Kúria elbocsátotta, s helyébe nem magyar személyt, Ortruszki Sotor István gácsországi rutén szerzetest nevezte ki. | Budapesten tiltakozó nagygyűlést tartottak a franciaországi „egyházüldözés ellen”. | A dunántúli református egyházkerület gr. Tisza István volt miniszterelnököt választotta főgondnokává. | I. Ferenc József jóváhagyta az 1904. november 10-én megnyílt, II. budapesti országos református zsinat által alkotott kilenc törvénycikket. Wekerle Sándor miniszterelnök 2468/1907. szám alatt, Egyházi törvények a magyarországi református egyházban címmel tetette közzé. Az új egyházi törvények augusztus 1-jétől léptek életbe. | A karlócai szerb egyházi kongresszuson felolvasták Brankovics György pátriárka tiltakozó levelét. (Tagadta az ellene fölhozott vádakat.) | Wekerle Sándor miniszterelnök a képviselőházban egy interpellációra adott válaszában bejelentette, hogy a kormány siettetni fogja a Brankovics-ügy befejezését, megvizsgálja a pátriárka ellen tett vádakat s azt a kérdést is, hogy a kongresszus illetékes volt-e a megbélyegző határozat kimondására. | A karlócai szerb egyházi kongresszus majdnem egyhangú határozattal sikkasztónak minősítette Brankovics György pátriárkát, és lemondásra szólította föl. |