A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Budapesten összeült a VI. Katolikus Nagygyűlés. A megnyitóbeszédet gr. Zichy János elnök tartotta a 20. századi katolicizmus eszméiről. A nagygyűlés központi témája a nőkérdés volt. → 1907. augusztus 25–27. | Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter 57 891/1906. számú rendelete a különböző vallásfelekezetekhez tartozók temetkezési szabadságának biztosításáról. | Nagybányán megjelent az Igehirdető című prédikációs folyóirat. (A lap 1919-ben szűnt meg.) | A II. budapesti református zsinat negyedik ülésszakán a külföldön lévő hívek és egyházközségeik gondozásáról alkottak törvényt. A konventet utasította a debreceni református bölcsész fakultás tervezetének elkészítésére. → december 4–6. | X. Pius pápa a váci megyéspüspöknek engedélyezte az érseki pallium és érseki kereszt viselését, amely kiváltságot addig csak a pécsi püspök élvezte. | Budapesten megalakult az Országos Rabbiegyesület. (Alapszabályzatát a Belügyminisztérium 1906. június 22-én fogadta el.) | Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter 102 284/1905. szám alatt jóváhagyta a magyarországi autonóm ortodox izraelita hitfelekezet országos képviselőségének, központi bizottságának és központi irodájának szervezeti szabályzatát. | Melle Ödön metodista lelkész Budapestre tette át székhelyét. | Budapest központtal fölállt az Irgalmas Nővérek önálló magyar tartománya. | Elhunyt Schweiger Márton, az Izraelita Tanítóegyesület egyik alapítója, 1880–1905 között az Országos Rabbiképző Intézet Vezérlőbizottságának elnöke. |