A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Samassa József egri érsek megkapta a bíbort. | Az ortodox izraelita hitfelekezet közvetítő bizottsága 26 915. szám alatt beterjesztette a VKM-hez az izraelita országos képviselőség és a központi bizottság szervezetét, valamint a központi iroda működését rendező szabályzatot. → 1906. január 9. | Kristóffy József belügyminiszter 58 763/1905. számú rendeletével az izraelita Chevra Kadisa egyletet a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának kérésére mentesítette a rendszeres évi hatósági vizsgálat alól. | A II. budapesti református zsinat harmadik ülésszakán lelkészi nyugdíjintézetet létesítettek és megtárgyalták az egyházi alkotmányra vonatkozó törvényt. (Az egyház hivatalos neve „református”-ra rövidült.) → 1906. március 27–30. | Befejeződött a budapesti Szent István-bazilika belső terének építése. (1938-ban „basilica minor” rangra emelték.) | Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter 77 092/1905. számú rendelete a baptista vallást törvényesen elismerte. (A rendelet következtében két táborra szakadtak a baptisták, az egyik igényelte a törvényes elismertetést – Udvarnok–Balogh– Csopják-csoport –, míg a másik – Meyer–Kornya–Tóth-csoport – nem törődött vele. Ez utóbbiak szabad baptistáknak nevezték magukat.) → 1908. december 1–2. | Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter 4249/1905. eln. számú rendeletében megerősítette, hogy az izraelita ortodox hitközségekben felmerülő perek a hitfelekezeti autonóm választott bíróság elé tartoznak. | A minisztertanács határozata értelmében, ha a párbér mennyisége vagy jogalapja vitássá válik, a közigazgatási hatóság illetékes eljárni. A közigazgatási per fórumrendszere: I. fok a főszolgabíró, II. fok az alispán és III. fok a vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. | I. Ferenc József király Prohászka Ottokárt, a budapesti Kir. M. Tudományegyetem Hittudományi Karának tanárát székesfehérvári, gr. Zichy Gyulát pécsi megyéspüspökké nevezte ki. | Megtartotta II. rendes évi közgyűlését az Országos Keresztény Szociális Szövetség, amely ezzel a kongresszussal kezdte meg rendes működését. Egyesületei száma 1905-ben közel 40 volt. |