Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Meghalt Szász Károly, az 1903-ban tisztéről lemondó dunamelléki református püspök, költő és műfordító.

A magyar baptisták Ócsán rendkívüli szövetkezeti gyűlésükön elfogadták a Baptisták egyházi szervezetét, valamint Hitvallását és szerkezetét a keresztelt keresztyén gyülekezeteknek, melyeket közönségesen baptisták neveznek (ún. ócsai hitvallás). → november 2.

Berlinben megtartották az Európai Élő Keresztyén Ifjak Szövetségének Értekezletét, amelyen népes magyar küldöttség is részt vett.

Megjelent a Sárospataki Református Lapok című hetilap, a tiszáninneni egyházkerület és a sárospataki kollégiumi igazgatótanács közlönye.

X. Pius pápa Il fermo proposito kezdetű pünkösdi enciklikájában megtiltotta a katolikusoknak, hogy olyan szervezetben, mozgalomban részt vegyenek, amely nem áll tisztán katolikus alapon. A körlevél egyben megfogalmazta a katolikus akció alapelveit is. (Valamennyi társadalmi osztály katolikusait, de különösen a népi katolikusokat, egyetlen szervezetben, az Actio Catholicában kell összefogni.)

Vaszary Kolos bíboros hercegprímás pappá szentelésének 50. évfordulóját ünnepelte.

A magyarországi cionisták harmadik országos értekezletüket tartották Budapesten a Saskörben.

Magyar Gábor piarista rendfőnök kiadta Fekete Endre tervezetét A kegyesrendi gyakorlati tanárképzés alapelvei címmel.

Sárkány Sámuel, a bányai evangélikus egyházkerület püspöke előrehaladott kora miatt lemondott méltóságáról és nyugalomba vonult.

Meghalt Josip Juraj Strossmayer diakovári püspök, a horvát ellenzéki politika vezéregyénisége, a horvát művelődés nagy mecénása.