A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A II. budapesti református zsinat első ülésszakán az egyházi adózásra vonatkozó törvény módosítását kezdték tárgyalni. → 1905. március 16.–április 7. | Vaszary Kolos bíboros hercegprímás a pálosoknak visszaadta a szentkereszti kolostort. | Pongrácz József IV. évfolyamos papnövendék elnökletével megalakult a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ). (A szövetség 1949-ben szűnt meg.) → 1910. február 5. | Budapesten megtartották az V. Katolikus Nagygyűlést, amelynek középpontjában az immaculata (szeplőtelen fogantatás) ünnepe állt. Prohászka Ottokár volt ismét a legsikeresebb szónok, aki a katolikusok szociális feladatairól szólt. Ernszt Sándor a katolikus munkások érdekében beszélt. → 1906. szeptember 24–26. | Budapesten ideiglenes jelleggel megalakult a Keresztény Szociális Egyesületek Országos Szövetsége. | A munkácsi és eperjesi görög katolikus egyházmegyékből származó egyetemisták megalapították a Vasvári Pál Kört. Elnöke: Kutkafalvy Miklós. | Ivánkovics János rozsnyói megyéspüspök lemondott méltóságáról, mert javadalmát csődbe vitte. | A kivándorolt református hívek lelki ügyeinek gondozására az amerikai magyar református egyházközségek a magyarországi konvent felelőssége alatt, a dunamelléki egyházkerület alá helyezve önálló egyházmegyét alakítottak. → 1921. október 9. | Az esztergomi főhatóságtól az Assisi Szent Ferenc Leányai megkapták az egyházi jóváhagyást. → 1943. április 12. | Fölszentelték a restaurált jáki római katolikus templomot. |