A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakult a Tisztviselők és Urak Mária Kongregációja. Szervezői: Br. Barkóczy Sándor és gr. Zichy Nándor. | P. Szabó Szádok megalapította a Szent Domonkos-rend budapesti zárdáját. | Megjelent a Magyar Görögkatolikusok Egyesületének lapja, a Görögkatolikus Hírlap. Első főszerkesztője: Demkó Kálmán fővárosi gimnáziumi tanár. (Őt a Magyar Történelmi Társulat 1904. február 18-án alelnökévé választotta.) | A katolikus püspöki kar konferenciája kimondta, hogy a Himnusz ellen hitelvi kifogás nem tehető. | Az erdélyi róm. kath. Státus igazgatótanácsa határozatot fogadott el, hogy Gyulafehérvárott fokozatosan megnyit egy teológiai, bölcsészeti és jogi karokból álló katolikus egyetemet. | Budapesten megtartották a IV. Katolikus Nagygyűlést, amelyen szinte az egész katolikus püspöki kar megjelent. Gr. Széchényi Miklós győri megyéspüspök X. Pius pápa programjáról, Giesswein Sándor prelátus, győri kanonok a keresztényszociális kurzusról, Prohászka Ottokár egyetemi tanár a világi keresztények apostolkodásáról tartott sikeres előadást. → 1904. október 21–23. | X. Pius pápa kibocsátotta első, E supremi apostolatus cathedra kezdetű enciklikáját, amely programját jelölte meg: Instaurare omnia in Christo, mindent megújítani Krisztusban. | Megalakult az első budapesti Keresztény Munkásegyesület. Tagsága ekkor 500 főt tett ki. | A miniszterelnök elrendelte, hogy a felekezeti lelkészek nem követelhetnek díjat a közsegítségre szoruló szegények eltemetéséért. | Félhivatalos jelentés szerint I. Ferenc József magyar király mint osztrák császár – a krakkói érsek révén – a pápaválasztó konklávén vétóval élt Rampolla bíborossal szemben, mivel államtitkárként inkább franciabarát politikát folytatott. |