A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök megalapította a Katolikus Főiskolai Internátus Egyesületet, amelynek célja az egyetemi és főiskolai ifjúság katolikus szellemű nevelése volt. | Budán megnyílt az első Szent Imre Kollégium. | Mangra Vazul aradi megválasztott ortodox püspököt Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter nem ajánlotta megerősítésre a királynak. (1902. december 17-én a király nem is erősítette meg a választást.) | Budapesten megalakult a Magyar Görögkatolikusok Egyesülete. Célja: a budapesti, a munkácsi és eperjesi egyházmegye hívei egységének megteremtése, a görög katolikusok anyagi és erkölcsi érdekeinek előmozdítása. Elnöke: Szabó Jenő ny. miniszteri tanácsos, főrendiházi tag lett. → 1903. december 25. | A budapesti Bethlen Gábor Kör vezetőinek buzdítására Kolozsvárott is megalakult a Bethlen Gábor Kör. | Ferencz József unitárius püspök javaslatára a Királyhágón inneni egyházközségekből Duna–Tiszamenti Unitárius Egyházkör néven új szervezeti egység alakult. Első espereséül Józan Miklós budapesti lelkészt, világi elnökéül br. Dániel Gábort, a képviselőház alelnökét, valamint Kovács József hódmezővásárhelyi téglagyárost választották. | Az erdélyi református egyházkerület közgyűlésén br. Bánffy Dezső követelte az 1848:XX. törvénycikk azonnali végrehajtását. | Budapesten megtartották a III. Katolikus Nagygyűlést. A rendezvényen 13 főpásztor jelent meg. A központban XIII. Leó pápa trónra lépésének 25. évfordulója állt. → 1903. október 20–22. | Budapesten megjelent az Új Lap című katolikus politikai napilap, olcsó népújság. Szerkesztője: Hivatal József. | Dessewffy Sándor csanádi megyéspüspök pásztorlevélben hozta nyilvánosságra, hogy a pápa a temesvári millenniumi templomot búcsújáró hellyé avatta. |