A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A budapesti egyetem ifjúsága a jogi és a bölcsészkar termeiben kifüggesztette a keresztet. | A katolikus autonómia kongresszus 27-es bizottsága elfogadta az autonómia szervezetét megállapító végleges szöveget. → június 18. | XIII. Leó pápa Graves de communi kezdetű enciklikája elméleti és gyakorlati téren elhatárolta a kereszténydemokráciát a demokratikus mozgalmaktól, a szociális kereszténységet a szocializmustól. | A Belügyminisztérium láttamozta a Győr és Győrvidéki Keresztény Munkás Egyesület alapszabályzatát. | Megjelent a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Ébresztő című lapja. | Felszentelték a kőbányai reformátusok új templomát. | Megjelent Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok 1100–1900 című műve. | Magyarországon ez idő tájt 292 rendházban 3858 apáca élt. | Az ekkor működő 197 magyar fiú-középiskolából 65 volt szerzetesrendek kezén. | Magyarországon is megtelepedtek a Ferenc-rendi Mária misszionáriusnők, akik az eucharisztikus kultusz fejlesztésén kívül apostolkodtak, szegény és árva gyermekeket neveltek, óvodákat, napközi otthonokat, népkonyhákat, vasárnapi foglalkoztatókat szerveztek. |