A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megkezdte működését a Stephaneum Katolikus Nyomdavállalat. → 1948. április 2. | Victor Mihályi gyulafehérvár–fogarasi görög katolikus érsek Balázsfalvára egyházmegyei zsinatot hívott össze, amely tiltakozott a román metropóliának a magyar katolikus autonómiai szervezetbe való beosztása ellen. | Firczák Gyula munkácsi görög katolikus megyéspüspök körlevélben rendelte el, hogy az őszi espereskerületi gyűléseken a lelkészek tárgyalják meg a naptáregyesítés kérdését. A gyűléseken minden kerület a naptárreform mellett döntött, a ruszin hívek viszont ellenezték a Gergely-naptár bevezetését. → 1916. június 24. | A budapesti unitárius egyház lelkészévé Józan Miklós torockói lelkészt választották. A hívek száma ezer fő körül volt. | Steiner Fülöp székesfehérvári megyéspüspök fölszentelte a máriaremetei templomot, amely a Boldogasszony svájci Mária-Einsiedeln képének másolatát őrzi. → 1907. október 25. | Bubics Zsigmond kassai megyéspüspök fölszentelte a Steindl Imre által 20 évi munkával újjáépített bártfai Szent Egyed-plébániatemplomot. | Budapesten, a VI. kerület külső negyedében megtelepedtek az Isteni Üdvözítő Nővérek (Szalvátor-nővérek). Céljuk: leánygyermekek oktatása, menedékházak, háztartások, óvodák, árvaházak vezetése, betegápolás. | A karlócai ortodox szerb püspöki zsinat fegyelmi szabályzatot fogalmazott meg. → 1900. március 5. | Elhunyt Szilágyi Sándor akadémikus, könyvtárigazgató, kiváló református történész. | Budapesten megalakult a Katolikus írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete. Célja: tagjai erkölcsi és anyagi érdekeinek védelme, ezért segítőalapot és védőirodát is létrehozott, előbbit az önhibájukon kívül bajba jutott vagy beteg tagok támogatására, utóbbit jogsegítség nyújtására. |