A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Lukács László pénzügyminiszter 91 488/1895. számú rendelete bélyegmentességet biztosított az egyházi házasságkötésekkel kapcsolatos egyházi tevékenységeknek, az anyakönyvi bejegyzések igazolására szolgáló lelkészi bizonylatoknak. | A piaristák Budapesten is megnyitották a Kalazantinumot. → 1916. | Esztergomban megjelent Némethy Lajos: Series parochiarum et parochorum Archidioecesis Strigoniensis című műve. | Magyarországon ez idő tájt 283 rendházban 3141 apáca élt. | Békéscsabán megjelent az Evangelikus Egyházi Szemle című egyháztársadalmi közlöny. Első szerkesztője Szeberényi Lajos Zsigmond. (A lap 1905-ben szűnt meg.) | Drohobeczky Gyula görög katolikus megyéspüspök Körösön megkezdte a Szentháromság tiszteletére szentelt székesegyház újjáépítését. | Budapesten megjelent az Alkotmány című katolikus (néppárti) napilap. (1907-ben 5000 példányban, ugyanekkor a Magyar Állam 2000 példányban jött ki.) Szerkesztették: Bonitz Ferenc, Dugovich Imre, Miller József, Schaukebank Károly, Turi Béla. (A lap 1919-ben szűnt meg.) | Br. Bánffy Dezső 3943/1895. szám alatt elrendelte „A görög-keleti szerb egyház részére 1779. július 16-án kiadott legfelsőbb felvilágosító leirat (Rescriptum Declaratorium Illyricae Nationis), az érseki assistensek utasítása és az 1782. április 4-én kiadott szentszéki rendszer” (Systema Consistoriale) közlését. | I. Ferenc József király engedélyezte a katolikus autonómia kongresszus összehívását. → 1897. április 7. | I. Ferenc József király szentesítette az 1895:.XLIII. törvénycikket A vallás szabad gyakorlatáról. „1. §: Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást, és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátai között külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja. Senkit sem szabad törvényekbe vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, avagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kényszeríteni; 2. §: a polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független; 3. §: vallási hite vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek föl törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől; 4. §: egyházi fenyíték nem alkalmazható senki ellen abból az okból, mivel az illető törvényben rendelt valamely polgári kötelességét teljesítette, vagy törvényben tiltott valamely cselekvést nem vitt véghez, vagy pedig mivel törvény által engedett polgári jogait szabadon gyakorolta; 5. §: valamely vallásfelekezetből kilépni, vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad a törvényekben megállapított feltételek alatt. [Ez lehetővé tette a felekezeten kívüliség állapotának törvényes elismerését is.] 6. §: a latin, a görög és az örmény szertartású katholikus, az evangelikus református, az ágostai hitv. evangelikus, a görög-keleti szerb és görögkeleti román, valamint az unitárius egyházakra és hívekre – nem különben az izraelitákra vonatkozó törvények és jogszabályok változatlanul fenntartatnak.” A jövőben törvényesen elismerendő felekezethez szükséges: legalább egy egyházközség működése, a hitéletükre vonatkozó szervezeti szabályzat bemutatása a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban. A törvény fölsorolta a törvényesen elismert felekezetek jogait. |