Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Meghalt Szabó Károly pápai református tanár, egyház- és iskolatörténeti író.

A főrendiház is elfogadta a vallásszabadságról szóló törvényjavaslatot. → november 22.

Kihirdették az I. Ferenc József király által október 16-án szentesített 1895:XLII. törvénycikket Az izraelita vallásról. „1. §: Az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik. 2. §: Az 1868:LIII. törvénycikk 18., 19.,20., 21. és 23. §§. rendelkezései az izraelita vallásúakra is kiterjesztetnek. 3. §: Lelkész (rabbi) és hitközségi elöljáró az izraelita felekezetnek csak oly tagja lehet, aki magyar állampolgár, és aki képesítését Magyarországon szerezte.”

Hatályba lépett a kötelező polgári házasságról szóló 1894:XXXI. és az állami anyakönyvezés bevezetéséről szóló 1894:XXXIII. törvénycikk.

Fölavatták a pápai református kollégium kétemeletes díszes épületét.

A katolikus püspöki kar konferenciája a polgári házassággal szemben követendő eljárás módozatairól és a kibocsátandó közös pásztorlevél tartalmáról határozott. (Fölhívják a híveket, hogy a házasságot egyházilag is kössék meg.)

Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1675/1895. eln. számú rendelete a gyermekek vallásáról szóló 1894:XXXII. törvénycikk végrehajtásáról. (A korábbi rendeletek hatályukat vesztették, kivéve az 1875. január 13-i 563/1875. számú rendelet.)

Perczel Dezső belügyminiszter 60 000/1895. számú rendelete az állami anyakönyvek vezetéséről.

I. Ferenc József király jóváhagyta az ortodox szerb nemzeti egyház tisztviselői és tanári nyugdíjszabályzatát. → 1908. január 24.