A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. Ferenc József király szentesítette az első három egyházpolitikai törvényt. → december 18. | A piaristák Kolozsvárott megnyitották a Kalazantinumot, ahol teológiai és főiskolai tanulmányokat folytattak a papnövendékek. → 1895. | A Székesfehérváron tartott katolikus nagygyűlésen kimondták a Katolikus Néppárt megalakításának szükségességét. → december 11. | Az evangélikus egyház budapesti zsinatának hatodik, utolsó ülésszaka tudomásul vette az előző ülésszakon hozott törvényei szentesítését, és intézkedett a teljesen új törvénykönyv kinyomtatásáról. A zsinat megalapította az országos közalapot. | I. Ferenc József király szentesítette az evangélikus egyház zsinatán elfogadott egyházi törvényeket. (A VKM 177/1896. eln. szám alatt tette közzé.) → november 6–7. | A főrendiházban Samassa József egri érsek modernista tartalmú beszédet mondott, amelynek nagy sajtóvisszhangja volt, többek között a fiatal Prohászka Ottokár is támadta. | XIII. Leó pápa levele a magyar püspöki karhoz, amelyben buzdítja őket, hogy törekedjenek az egyházpolitikai törvényjavaslatok napirendről való levételére. | A Pesti Izraelita Hitközség a kultuszminisztertől engedélyt kapott egy gimnázium felállításához. | I. Ferenc József király szentesítette az 1894:XVI. törvénycikket Az örökösödési eljárásról.127. §: a törvény felhatalmazza az igazságügyi, valamint a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű katolikus papok hagyatékainak felosztását rendelettel szabályozzák. | A főrendiház mindössze 4 szavazattöbbséggel elfogadta a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot. → december 9. |