Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Az evangélikus egyház budapesti zsinatának ötödik ülésszaka kimondta egy nyugdíjintézet fölállítását, s rendezte a négy egyházkerület területét. (A fejér–komáromi egyházmegyét a dunántúliból, a barsit, hontit, nógrádit a bányaiból a dunáninnenibe, a dunáninneniből az árvait, liptóit a tiszaiba, a turócit a bányaiba helyezte át.) → november 6–7.

A főrendiház elvetette a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot. → június 21.

Gr. Zichy Nándor és gr. Esterházy Miklós Móric alapításában heti három kiadásban megjelent a Fejérmegyei Napló. Szerkesztették: Kováts István, Bonitz Ferenc, Barabás Albert, Németh Ödön, Proff Kocsárd, Chay Antal, Bilkei Ferenc, Helvey Lajos, Major Mihály, Baranyay Lajos, Hajós József, Monory-Kovács Ferenc, Csendes Géza. (A lap 1944-ben szűnt meg.)

A képviselőház 175 főnyi szótöbbséggel elfogadta a házassági törvényjavaslatot. → május 10.

Kolozsváron megalakult az adventista jellegű belmissziós szövetség, az Első Magyar Missziói Társulat.

Válaszul a januári katolikus nagygyűlésre, szabadelvű szellemű nagygyűlést és felvonulást tartottak Budapesten az egyházpolitikai törvényjavaslatok támogatására.

A képviselőház megkezdte a házassági törvényjavaslat tárgyalását. → április 12.

Megalakult az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Első elnöke: Kohn Sámuel, társelnöke: Weinmann Fülöp, titkára: Mezey Ferenc.

Gr. Csáky Albin kultuszminiszter javaslatára I. Ferenc József király 20 világi és 10 egyházi tagból álló bizottságot nevezett ki a katolikus autonómiakongresszus előkészítésére. → 1895. november 29.

A pesti Vigadóban országos katolikus nagygyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak az egyházpolitikai törvények (polgári házasság, állami anyakönyvezés, szabad vallásgyakorlat, vegyes házasságból származó gyermek vallása, az izraelita vallás egyenjogúsítása) ellen.