A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Hajdúböszörményben megjelent a Tanítók Lapja. (Előbb: Protestáns Tanítók Lapja.) (1899 után Debrecenben jelent meg.) → az év folyamán | Aradon megjelent Pituk Béla nagyváradi görög katolikus lelkész Hazaárulók. Országunk kellős közepén a jelen korunkban eloláhosított huszonnégyezer tősgyökeres magyarjainkról. Leleplezések a nagyváradi görög katholikus oláh egyházmegyéből című röpirata. (Pituk lelkészt a magyar nyelv tanításában elért eredményeiért a román egyházmegyei hatóság zaklatta, 1892-ben, 37 évesen nyugdíjazta. A röpirat következtében Michail Pável püspök felfüggesztette Pitukot, és megvonta nyugdíját.) | Megalakult a Nagypénteki Református Társaság. Célja az „elűzött gyermekek” nevelése volt. | Megalakult az Aquinói Szent Tamás Társulat. | I. Ferenc József király szentesítette az I. budapesti református zsinat határozatát, amelyet a 149/1896. VKM eln. sz. rendelet tett közzé A magyarországi evangélium szerint reformált egyház alkotmányos szervezetéről címmel. | A Magyar Állam című lap közölte gr. Zichy Nándor és gr. Esterházy Miklós Móric felhívását: 1894. január 16-ra a „tömörülés” jegyében országos katolikus nagygyűlést hirdettek. | A katolikus püspöki kar konferenciája elhatározta, hogy közös pásztorlevelet ad ki az egyházpolitikai harcról. | Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter a képviselőházban beterjesztette a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot. | A katolikus püspöki kar konferencája javasolta, hogy a király 50-60 tagú, fele-fele egyházi és világi tagból álló vegyes bizottságot nevezzen ki, amely a hercegprímás elnökletével javaslatot tesz az autonómiakongresszus egybehívásának módjáról és az 1871. évi munkálatok hasznosításáról. Határozatot hoztak, hogy támogatják a Katolikus Körök szervezését. | Az I. budapesti református zsinat negyedik, befejező ülésszaka átdolgozta a korábban hozott törvényeknek a kormány kifogásolta pontjait, és intézkedett a törvények szentesítés utáni kinyomtatásáról. → december 29. |