A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A minisztertanács ülésén I. Ferenc József király kijelentette: erkölcsileg nem ért egyet az egyházpolitikai törvényjavaslatokkal, de politikai okokból mégis támogatja. (Miniszterelnök: Wekerle Sándor.) | A 78. évében elhunyt Berde Mózsa nyug. miniszteri osztálytanácsos, volt országgyűlési képviselő végrendeletében az unitárius vallásközösséget nevezte ki közel 700 ezer forintnyi vagyonának általános örökösévé. (Ennek köszönhetően 1899-től az unitárius egyház megkezdte tanárai fizetésének javítását, a kolozsvári, tordai és székelykeresztúri tanulók segélyezését.) | Kihirdették az 1893:XXVI. törvénycikket A községi, valamint a hitfelekezetek által fenntartott elemi iskolákban működő tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről. Javadalmuk: tisztes lakás, 1/4 hold kert, minimum évi 300 Ft, segédtanítónak 200 Ft + ötévenként 50 Ft korpótlék. A fizetés részben állhat terményből is, amit helyi szokás szerint szabnak meg. Ha a hitfelekezeti iskolatanító a kántori teendőket is végzi, a tanítói fizetés megállapításakor a tanítói és a kántori járandóságok együttesen tanítói fizetésnek veendők. | XIII. Leó pápa kiadta a Constanti Hungarorum kezdetű enciklikát Buda török uralom alóli visszafoglalásának évfordulóján. Ebben az egyházpolitikai törvényjavaslatok, főleg a kötelező polgári házasság elleni tiltakozásra és fokozott katolikus szervezkedésre szólította föl a magyarországi papságot és hívőket: „Állhatatosan és egyetértően óvják meg a vallás szabadságát és sértetlenségét.” Javasolta évenkénti katolikus nagygyűlés tartását, vallásos országgyűlési képviselők választását, a katolikus sajtó támogatását. A jelszó: Scriptus scripta opponenda. (Írásokkal szemben írást állítsatok.) | I. Ferenc József király szentesítette az evangélikus egyház törvényeit. | Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatási miniszter a képviselőházban beterjesztette a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. | Az evangélikus egyház budapesti zsinatának negyedik ülésszakán a reformátusokkal közös ügyeket vitatták meg. → május 18., 1894. június 7–10. | Gr. Csáky Albin kultuszminiszter a képviselőházban beterjesztette az izraelita vallás egyenjogúsításáról és az állami anyakönyvezés bevezetéséről szóló törvényjavaslatokat. → május 17., szeptember 2., 1894. december 2. | Balázsfalván megtartották a gyulafehérvár–fogarasi érsekség érsekválasztó zsinatát, ahol a román egyház kívánságainak megfogalmazására különbizottság jött létre. (A bizottság munkájának befejeztével nyilatkozatot adott ki: tiltakozott az ellen, hogy a román érseki tartományt beolvasszák a magyarországi katolikus egyház autonómiai szervezetébe, s a román görög katolikusok számára külön autonómiai szervezet felállítását kérte.) | Csólics Lajos, az esztergomi érsekség elbocsátott pincemestere merényletet követett el Vaszary Kolos hercegprímás ellen, akinek életét segédpüspöke, Kohl Medárd mentette meg. |