A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az I. budapesti református zsinat harmadik ülésszaka megtárgyalta az iskolaügyi törvényjavaslatot, intézkedett a debreceni bölcsészeti és a kolozsvári teológiai fakultás javára közadakozás megindításáról, s határozott az evangélikusokkal közös ügyekről. → 1893. november 14–15. | Szerb nemzeti egyházi kongresszust tartottak Karlócán. | A minisztertanács a király elnökletével elfogadta a kötelező polgári házasság bevezetéséről szóló törvényjavaslatot, amelyet a törvényhozás elé terjeszt. | A minisztertanács ülésén radikálisabb egyházpolitikai törvényalkotás mellett határoztak. (Miniszterelnök: gr. Szapáry Gyula.) | A dunántúli református egyházkerület komáromi ülésén Papp Gábor református püspök Tisza Kálmán 25 éves gondnoki jubileuma alkalmából nagy hatású, katolikusellenes beszédet mondott. (Ez is a kultúrharc élesedését jelezte.) | Megnyitották a Jó Pásztor Házát Óbudán, a Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Nővérek rendházát. | Budapesten megjelent a Társulati Értesítő, a Szent István Társulat hivatalos közlönye. | Az evangélikus egyház budapesti zsinata ülésein megtárgyalta az egyház egész belső életére vonatkozó törvényjavaslatokat. | A katolikus püspöki kar ülésén javaslatot fogalmaztak meg az elégtelen papi jövedelmek kiegészítésére: a törvényhatósági jogú városokban 1000, a járási jogú városokban 800, a nagyközségekben 700, a községekben 600, a káplánoknak 500 osztrák értékű Ft legyen az államsegély összege. | Vaszary Kolos hercegprímás a Szent István Társulat közgyűlésén kultúrharc közepette türelemre intette a katolikus társadalmat, és remélte, hogy a kormány is hajlik a békés megoldásra. |