Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter 29 761/1892. számú rendelete életbe léptette az állami tanítóképzőkben az egyházi ének és zene tantárgy tantervét.

Az I. budapesti református zsinat második ülésszakán folytatódott a törvényrevízió. (Az egyházi bíróság hatáskörét fegyelmi ügyeken kívül közigazgatásiakra is kiterjesztette; a lelkészválasztásnál eltörölte a kijelölést és megengedte a meghívás útján való választást; a konventi képviselők választását a kerületi közgyűlések hatáskörébe utalta; kimondta egy Debrecenben fölállítandó protestáns tanárképző intézet, Kolozsvárott egy református teológiai fakultás szükségességét.) → november 24.–december 6.

Az esztergomi prímási házikápolnában püspökké szentelték Vaszary Kolost.

Meghalt Gönczy Pál kiváló pedagógus, művelődéspolitikus, a budapesti református gimnázium egyik alapítója és első igazgatója.

A Pesti Izraelita Hitközség dísztermében országos nagygyűlést tartottak Mezei Móric elnökletével. Az elfogadott,Vázsonyi Vilmos szerkesztette memorandum a zsidó vallás recepciójának törvénybe iktatását kérte a képviselőháztól.

Budapesten a református és az evangélikus egyház együtt ünnepelték az 1791:LXXVI. törvénycikk 100. évfordulóját az egység jegyében.

Összeült az I. budapesti református zsinat. (Határozata: a zsinati képviselőket az erdélyi kerület is a presbitériumok szerint köteles választani; a népesebb egyházak szavazati számáról.) → 1892. március 9.–április 5.

Az 1791. évi pesti zsinat 100 éves évfordulóján összeült az evangélikus egyház ún. alkotmányozó zsinata. Tisztikarának és szakbizottságának megválasztása után elhalasztotta tárgyalásait. → 1892. május 14–27. és június 10–11.

Elhunyt Hirschler Ignác, a Pesti Izraelita Hitközség főrabbija, az MTA levelező tagja, a magyar országgyűlés főrendiházának első zsidó tagja.