A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A király Vaszary Kolos pannonhalmi főapátot nevezte ki esztergomi érsekké. (Méltóságát 1912. december 31-ig viselte.) → 1892. február 7. | Elhunyt Ballagi Mór budapesti református teológiai tanár. | XIII. Leó pápa kibocsátotta a szociális és munkáskérdést elemző Rerum novarum kezdetű enciklikáját, amely első ízben fogalmazta meg átfogóan a katolikus egyház tanítását a szociális rendre, a munkára, a munkás és a munkaadó viszonyára vonatkozóan. | Kihirdették a király által április 28-án szentesített 1891:XV. törvénycikket A kisdedóvásról. Kisdedóvót hitfelekezetek is felállíthatnak, amelyet a kir. tanfelügyelőnek kell bejelenteni. Ezek a hitközség igazgatása és közvetlen felügyelete alatt állnak. Felekezetek kisdedóvóképző intézetet állíthatnak, tantervét maguk határozzák meg, de be kell mutatni azt a VKM-nek. Első kötelező tantárgya a hit- és erkölcstan. | Kihirdették a király által április 9-én szentesített 1891:XIII. törvénycikket Az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről. 1. §: „Vasárnapokon, valamint szent István király napján, mint nemzeti ünnepen a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell.” | Kihirdették az 1891:XII. törvénycikket A magyarországi evangélikus reformált közalap és az ágostai hitvallású evangélikus egyház-egyetem hasoncélú egyesített alapja javára felveendő nyeremény-kölcsön engedélyezése tárgyában. (Minimálisan 5 Ft-os kötvény, összesen 8 millió Ft értékben bocsátható ki.) | Budapesten megjelent a Zsidó Hiradó című hetilap. | Az esztergomi székesfőkáptalan beadvánnyal fordult a kormányhoz és a királyhoz, amelyben kérte, hogy állítsák le a székesfőváros tanácsa által támogatott mozgalmat, amelynek célja: az esztergomi érsek tegye át székhelyét Budapestre. | Elhunyt Simor János bíboros hercegprímás, esztergomi érsek. | Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter 32 661/889. számú körirata az egyházmegyei főhatóságokhoz, miszerint a lelkészi és a tanítói állások nem egyesíthetők. |