A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Molnár János komáromi apát-plébános (a Katolikus Néppárt egyik jövőbeni alapítója) ellen hozták az elkeresztelési rendelet miatt az első harmadfokú ítéletet. 1892 végéig 25 alkalommal folyt eljárás ellene, 14 esetben ítélték el, összesen 500 Ft bírságra. | Megnyílt a budapesti jezsuita rendház. | A népszámlálás adataiból: Magyarország lakossága (Horvátország és Fiume nélkül) 15 162 988 fő (+98 876 fő katonai népesség). Vallási megoszlás: latin szertartású katolikus 47,9%; görög szertartású katolikus 10,9%; ortodox 13,6%; evangélikus 7,8%; református 14,6%; unitárius 0,41%; izraelita 4,7%. | A minisztertanács az egyházpolitikai törvények gyorsabb keresztülvitelét határozta el. | A koronatanácson I. Ferenc József király is elfogadta a kötelező polgári házasság és anyakönyvezés tervét. | Budapesten fölavatták a mai Nagy Ignác u. 2–4. szám alatti első fővárosi unitárius házat, benne templommal. → 1990. szeptember 22. | Budapesten országos református lelkészi értekezletet tartottak. | Fölavatták a szombathelyi ortodox zsinagógát. | XIII. Leó pápa levele I. Ferenc Józsefhez: egyházi szempontból elfogadhatatlannak minősítette az „elkeresztelési” rendeletet. | A katolikus püspöki kar megtárgyalta az elkeresztelési rendeletet, amelyet a többség ellenzett. Az elfogadott határozat Róma döntéséig ideiglenesen a keresztelési bizonylatok kiadása mellett döntött. → július 3. Ugyanekkor elfogadta Samassa József egri érsek és gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter megállapodását, amelynek célja az egyházpolitikai törvények előkészítése volt. |