A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Fejér vármegyei Polgárdiban unitárius gyülekezet alakult. | Megalakult a Katolikus Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szent Imre Köre. | Megkezdődött a budapesti Jézus Szíve-templom és a jezsuita rendház építése. | Megjelent a Magyar Szemle című katolikus folyóirat. Szerkesztették: Kaczvinszky Lajos, Kaposi József, Gerely József, Rudnyánszky Gyula, Szemere György. (A lap 1906. október 25-én szűnt meg.) | Meghalt Keresztes József református teológiai tanár, bibliafordító. | Gr. Csáky Albin kultuszminiszter 18 211/1888. szám alatt elrendelte, hogy a házasulandó izraelita feleket születési bizonyítványaik nélkül nem lehet összeadni. | Gr. Széchényi Pál földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 48 151/1888. számú körrendelete a kóserhús árusításának feltételeiről: a kóserhús nem képezi a szabad ipar tárgyát, ezért csak azok árulhatják, akiknek arra az izraelita hitközség engedélyt adott. Másoknak az árusítás tilos. | Miután a király 1888. június 5-én jóváhagyta, Trefort Ágoston kultuszminiszter 1191/1888. szám alatt kiadta az izraelita hitközségi szabályrendeletet. Kimondta, hogy egyazon város területén ugyanazon szervezet alapján csak egy hitközség állhat fönn, s ötévi adókötelezettséget rótt ki arra, aki más szervezeti alapon álló hitközségbe lép át. Fő- vagy anyahitközségnek és a fő- vagy anyahitközség jogait gyakorló önálló vallási társulatnak csak az az izraelita hitközség tekinthető, amelynek kebelében anyakönyveztetési joggal fölruházott rabbiság áll. Ahol nincs anyakönyveztetési jog, az mellékközségnek, fiókközségnek vagy imaházi egyesületnek tekintendő. | XIII. Leó pápa az emberi szabadságról szólt Libertás praestantissimum kezdetű enciklikájában. Elismerte a nem vallásellenes liberalizmus pozitívumait, az emberi szabadságjogokat és a parlamentáris demokráciát. | Széchenyi Jenő kalocsai esperes, országgyűlési képviselő lett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának főnöke miniszteri tanácsosként. (Hivataláról lemondott.) → 1889. április 10.–1892. szeptember 22. |