Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

XIII. Leó pápa Budavár visszafoglalásának 200. évfordulója alkalmából kibocsátotta a Quod multum diuque kezdetű körlevelét. Emlékeztetett a pápaság érdemeire a magyar történelemben; leszögezte, hogy a katolikus vallásúaknak tilos más vallásúakkal házasságra lépni; katolikus egyházi tanintézetek alapítását szorgalmazta.

Kihirdették az 1886:XXII. törvénycikket A községekről. 75. §: nem választható községi elöljáróvá a lelkész, bár a községben választójoggal bír; 138. §: a lelkész nem fizet községi adót a lelkészi hivatallal járó javadalmai után.

Főleg barcasági magyar egyházközségekből, amelyek addig a brassói káptalan felügyelete alatt álltak, létrejött a brassói magyar evangélikus egyházmegye.

Pereszlényi János győri lelkész megindította a Dunántúli Protestáns Közlöny című egyháztársadalmi hetilapot. (1890-ben szűnt meg.)

Az unitárius püspöki vizitáció adatai szerint Magyarország területén 843 unitárius vallású személy élt.

Az ekkor készült összesítés szerint Magyarországon 16 305 népiskola működött. Ebből 5347 latin szertartású katolikus, 2177 görög szertartású katolikus, 1788 ortodox, 2336 református, 1434 evangélikus, 45 unitárius, 512 izraelita felekezeti népiskola volt. (Az egyházi népiskolák száma tehát 13 639, azaz az összes 83,6%-a. Állami népiskola volt 611, községi 1856, magán 168, egyleti 31.)

Trefort Ágoston kultuszminiszter 1924/1885. szám alatt 1886. január 1-jétől kezdődően elrendelte az izraelita hitközségek anyakönyvezési kötelezettségét. (A rendelet pontosan körülírta a hitközségi kerületet, meghatározta az egyes tagok hovatartozását, államhivatali minőséggel ruházta föl az anyakönyvvezető rabbikat.) (Ugyanerről intézkedett az 1889. március 6-án kelt 10 442/1889. számú VKM rendelet.)

XIII. Leó pápa Immortale Dei kezdetű enciklikája kimondta, hogy az egyház nincs kötve semmiféle államformához, bármelyiket elfogadhatja, ha az lehetővé teszi az egyház szabad működését. Az állam és az egyház egyaránt szuverén a maga működési területén.

Az Országos Magyar Izraelita Tanítóegyesület alapítványt hozott létre Szántó Eleázár, a hazai zsidó felekezeti népoktatásügy kiemelkedő képviselője tiszteletére.

Az erdélyi róm. kath. Státus gyűlése elfogadta az erdélyi róm. kath. egyházmegyei igazgatótanácsának ügyrendtartását.