Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Zalka János győri megyéspüspök jóváhagyta az oltáriszentség tiszteletére alakult Magyarországi Papi Imaegyesület alapszabályait, amely rendes működését 1886. november 2-án kezdte meg. 1887. januártól a győri egyesület jelentette meg a Magyarországi Papi Imaegyesület Értesítőjét (később Eucharisztikus Értesítőt).

Pápán megjelent a Dunántúli Protestáns Lap az egyház és iskola köréből. Első felelős szerkesztője: Révész Kálmán.

A dunántúli református egyházkerület pápai közgyűlésén elhatározták, hogy önálló tanítóképezdét állítanak föl. → 1886/87. tanév

Gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter 38 825/1885. számú körrendelete a héber nyelven vezetett kereskedelmi és iparkönyvek után illetékfizetési kötelezettséget írt elő.

Meghalt Bocsor István pápai református tanár, történész, író.

A katolikus püspöki kar konferenciája a lelkészkedő papság kongruájának kiegészítése kapcsán úgy határozott, hogy a rendezést előzze meg az összes plébániákra kiterjedő, egységes irányelvek szerinti jövedelem-összeírás.

Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 15 731/1885. számú rendelete értelmében az egyházi hivatalok és a miniszteri rendelettel kinevezett anyakönyvvezetők levelezése portómentes.

A katolikus püspöki kar konferenciáján megállapodtak abban, hogy a kongruakérdést minden megyéspüspök megvitatja saját káptalanjával, és megszerzi hozzájárulásukat.

 Meghalt Győry Vilmos evangélikus lelkész, író, költő, műfordító.

Megtartották az első istentiszteletet a kispesti református templomban.