A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Trefort Ágoston kultuszminiszter körlevele a katolikus megyéspüspökökhöz, amelyben javasolta: rendezzék az alsópapság anyagi helyzetét. | Több páholyból létrejött a szabadkőművesek Magyarországi Szimbolikus Nagypáholya. (Az I. világháború végére 126 páholyban 13 ezer páholytag volt.) → 1920. május 18. | Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek pásztorlevelet adott ki az antiszemitizmus ellen. | Luther születése 400. évfordulójának alkalmából megalakult a Luther-társaság. (Működését azonban csak két év múlva kezdte meg.) Célja a vallásos irodalom terjesztése és fejlesztése. 1912 decemberétől Ösvény címmel folyóiratot is kiadott. | Simor János hercegprímás levélben kérte a kultuszminisztert, hogy tekintsen el az elkeresztelésekről szóló rendelet foganatosításától. (Trefort válasz nélkül hagyta a levelet, amire a püspöki kar, két tagja kivételével, nem közölte papságával a rendeletet.) | Megalakult az ún. Fribourgi Unió, az első nemzetközi jogi–gazdasági–teológiai szakértői szervezet. (Éves gyűléseiken dolgozták ki azokat a konkrét reformjavaslatokat, amelyek alapján XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikájában fölvázolta a társadalom megújulását célzó egyházi álláspontot. → 1891. május 15.) | Karsay Sándor püspök a pápai evangélikus gyülekezet megalakulásának 100. évfordulójára fölavatta a gyülekezet negyedik templomát. | A Pesti Izraelita Hitközség rabbisága és az Országos Rabbiképző Intézet teológiai tanári kara nyilatkozatban cáfolta Zimándy Ignác képviselő vérvádját. | Zimándy Ignác római katolikus pap, az Antiszemita Káté szerzője az országgyűlés képviselőházában a zsidó irodalomból vett idézetek fölsorolásával akarta bizonyítani, hogy a zsidók rituális célra keresztény vért használnak. → október 22. | Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 30 828/1884. számú rendelete fölhívta a hitfelekezeti iskolák figyelmét, hogy évenként rendes iskolai bizonyítványokat kötelesek kiszolgáltatni. |