A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Trefort Ágoston kultuszminiszter a minisztertanács július 4-i megbízásából kiadta 24 727/1884. számú rendeletét az „elkeresztelésekről”. (A vegyes házasságokból születő fiúgyermek csak az apa, leánygyermek csak az anya vallását követheti. Az 1879:XL. tc. 53. §-ában foglalt büntetés terhe alatt a más felekezethez tartozó megkereszteltek anyakönyvi kivonatát a keresztelő lelkész köteles nyolc napon belül az illetékes felekezethez átküldeni. → november 29. — Kassán megalakult az új javadalmasokat segélyező egyesület. | Nicolas Josephus Camilli személyében a király kinevezte a moldvai misszióból alakított iaşi-i (jászvásári) egyházmegye első püspökét. | I. Ferenc József király szentesítette az 1884:XVII. törvénycikket, az Ipartörvényt. 34. §: „Templomok, iskolák, kórházak és oly középületek szomszédságában, melyeknek kellő használata a zaj által megakadályoztatnék, nagy zajt okozó üzletek nyitása megtiltható.” 62. §: b.) az iparos köteles tanoncának időt engedni, hogy a tanonc vallása ünnepnapjain az istentiszteletet látogassa és erre felügyeljen. | A magyarországi ortodox rabbik nevében Schreiber Bernát pozsonyi, Katz Joachim nagykeresztúri, Reich Károly verbói és Kutna Salamon kismartoni rabbi felségfolyamodványukban kifejtették, hogy „a rabbikvalifikációra vonatkozó intézkedés, mint a zsidó vallás belügyeibe való avatkozás, lelkiismereti kényszerré foghat elfajulni”. | Trefort Ágoston kultuszminiszter 5047/1884. szám alatt a király jóváhagyásával elrendelte, hogy csak olyan személyek alkalmazhatók rabbinak, akik magyar alattvalók, legalább a gimnázium vagy reáliskola alsó négy osztályát, esetleg a polgári iskolát elvégezték. → február 27. | Megjelent a Magyar Zsidó Szemle című társadalmi és tudományos havi folyóirat az Országos Rabbiképző Intézet professzorainak irányításával. Alapítói: Bacher Vilmos és Bánóczi József. (A lap 1948-ban szűnt meg.) | Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 77/1884. eln. szám alatt szabályozta az erdélyi görögkeleti román metropólia lelkészeinek és egyházközségeinek adott államsegély kiosztásának mikéntjét. | Az Izraeliták Országos Irodája tanácskozásra hívta a hitközségkerületek vezetőit, akik emlékiratot terjesztettek föl Trefort Ágoston kultuszminiszterhez. Javasolták a hitközségek területének megállapítását, és kérték a törvényesen bevett vallásfelekezeteket megillető jogok biztosítását. → 1888. június 21. | I. Ferenc József király az erdélyi ortodox román metropólia lelkészei és egyházközségei részére államsegélyt hagyott jóvá. → 1884. január 18. | Szilassy Aladár és Szabó Aladár szervezésében Budapesten megalakult a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) első közössége. (A tiszaeszlári vérvádper miatt a KIE név használatát kezdetben nem engedélyezték, mert abban tévesen antiszemita élt gyanítottak, így az egyesület Református Ifjúsági Egyesület néven kezdte meg munkáját.) Programja: a testi, szellemi, lelki fejlesztés és szociális szolgálat, a közösségi életre való nevelés együttese. Módszerük: „ifjakat ifjak által” evangelizálni. → 1904. május 27. |