Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 5686/1883. számú rendelete a zsidó zugiskolák ellen. (Mivel minden eddigi rendelkezés dacára léteznek az egyes családok általfenntartott zugiskolák, ezekről a tanfelügyelők egy hónapon belül kötelesek kimutatást készíteni, hogy a vármegyei közigazgatási bizottságok intézkedhessenek.)

Megjelent az Egyenlőség című zsidó politikai hetilap, amely nyilvánosan, az ország közvéleménye előtt vállalta a zsidóság védelmét az antiszemita propagandával szemben. Alapítója: Bogdányi Mór.

Pozsonyban megnyílt az evangélikus–lutheránus országos egyház teológiai akadémiája hat tanszékkel és több fizetett magántanárral.

Tápiószentmártonban, Pancsován, majd Budapesten a protestáns gyülekezetek 6–12 éves korú gyermekei számára megalakultak az első ún. vasárnapi iskolák. → 1904. december 3.

A budapesti unitárius egyházközség megjelentette az Unitárius Kis Könyvtár című füzeteket. (Az utolsó 1895-ben látott napvilágot.)

Simor János bíboros hercegprímás megkezdte az esztergomi érseki palota építtetését.

Michail Pável, a nagyváradi görög katolikus egyházmegye püspöke egyházmegyei zsinatot tartott. Kihirdették az első, 1872. évi tartományi zsinat határozatait, továbbá 17 kérdésben hoztak döntést, így a papnövendékek neveléséről, a belényesi gimnáziumról, az egyházmegyei tanítóképzőről, az egyházmegyei alapítványokról, a zsinati vizsgákról, az új egyházközségekről, a temetőkről, az elemi iskolák szervezéséről stb.

Joan Szabó, a szamosújvári görög katolikus egyházmegye megyéspüspöke egyházmegyei zsinatot tartott. Határozatot hoztak a lelkészek kötelességeiről, az ifjúság tanításáról, a szentségek kiszolgáltatásáról, a papság teológiai képzettségének fokozásáról.

A premontreiek átvették az 1849-ben orosz katonák által lefoglalt kassai nemesi konviktus épületét.

Br. Hornig Károly esztergomi kanonok, prímási irodaigazgató lett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának főnöke miniszteri osztálytanácsosként. (Hivatalát veszprémi megyéspüspökké történt kinevezéséig viselte.) → 1888. június 18.–1889. április 8.