A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. Ferenc József király megerősítette a debreceni református zsinat által alkotott egyházi törvényeket. (A 90. § értelmében tízévenként zsinatot kell tartani.) → 1891. december 5–16. | Pozsonyban zsidóellenes zavargások voltak, aminek következtében a belügyminiszter az egész vármegye területére statáriumot rendelt el, míg Vas, Somogy, Sopron, Zala, Moson és Szabolcs vármegyékbe a honvédelmi miniszter katonaságot rendelt ki az ottani zsidók védelmére. | Iglón tanácskoztak a Szepesség zsidó községeinek küldöttei, és kimondták egy országos zsidó szövetség megalakításának a szükségességét. A hitközségeket csatlakozásra szólító felhívásuk eredménytelen maradt. | Gr. Esterházy István pozsonyi főispán Simor János esztergomi érseknél tett látogatásán javasolta egy katolikus tudományegyetem Pozsonyban való fölállítását. | Az Országos Törvénytárban kihirdették a király által június 15-én szentesített 1882:XXIII. törvénycikket A gyulafehérvári káptalani és kolozsmonostori conventi erdélyi országos levéltárnak, a Magyar Országos Levéltárral egyesítéséről. | Kifogták a Tiszából Solymossy Eszter cselédlány holttestét. Sértetlen nyaka bizonyította a rituális vérvád alaptalanságát. (Az ügy mégsem zárult le, mert az oszló holttestben az anya nem ismerte föl leányát. A zsidók elleni vádat hullacsempészés vádjával súlyosbították, miszerint a vizsgálat félrevezetése érdekében idegen hullára adták Eszter ruháit.) → 1883. június 17., augusztus 3. | A nyíregyházi törvényszék a tiszaeszlári vérvád kivizsgálására kiküldte Bari József törvényszéki jegyzőt. (Scharf József zsidó templomszolga ötéves fiát édességgel vallomásra biztatta, aki elmondta, hogy apja csalogatta lakásukra Esztert, s ott átvágta a nyakát. Erre a vallomásra még aznap letartóztatták az egész Scharf családot, hiába tagadták a vádat.) → június 18. | Három nappal a zsidók peszach ünnepe előtt, Tiszaeszláron eltűnt Solymossy Eszter tizennégy éves cselédlány, amíg a falu szatócsánál járt. A lány nem került elő, s a közvélemény hatására Eszter anyja május 4-én vádat emelt: leányának a zsidók vérét vették, hogy azt fölhasználják a húsvéti kenyérhez. → május 19. | A Kúria elvi jelentőségű döntést hozott a két gyermek elkeresztelésével vádolt tatai káplán ügyében: az ítélet kimondta, hogy az 1879:XL. törvénycikk 53. §-a az 1868:LIII. törvénycikknek nem a gyermekek vallását meghatározó 12., hanem csakis az áttérésekre vonatkozó 2. §-át akarta büntető szankcióval ellátni. Mivel pedig a kisdedeknél az áttérés lehetősége kizárt, az elkereszteléssel vádolt lelkész nem ítélhető el a hivatkozott törvényhely alapján. | Istóczy Győző képviselő Vas vármegyei katolikus papok kérvényét ajánlotta a képviselőháznak a zsidó emancipáció eltörlése tárgyában. |