A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Simor János bíboros hercegprímás fölszentelte a budapesti Bakáts téri plébániatemplomot. → május 4. | Révész Imre Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmezőjének utódjaként Felsőbányán megindult a Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő című havilap. (1887-ben szűnt meg.) | A 32 889/1878. számú VKM rendelet utasításba adta, hogy az anyakönyvezendő tényt mindig annak az egyháznak az anyakönyvébe jegyezzék be, ahol az végbement. (A rendelet mögött a protestáns lelkészek azon követelése állt, hogy az „elkeresztelt” gyermekek keresztelési kivonatát a katolikus papok adják ki, s a keresztelés tényét a saját anyakönyvükben töröljék, ám ez az anyakönyvek hitelességének rovására ment volna.) | Simor János bíboros hercegprímás megvásárolta a híres műgyűjtő, a római Bertinelli kanonok képállományát, amely a Keresztény Múzeum szerves része lett. | Az önálló zirc–pilis– pásztói ciszterci apátsághoz csatlakozott a szentgotthárdi apátság. | Megjelent a Protestáns Népiskolai Lap. | XIII. Leó pápa kibocsátotta a Quod apostolici muneris kezdetű enciklikáját, amelyben elítélte a szocialista eszméket és a munkásmozgalmat. | Simor János bíboros hercegprímás fölszentelte az épülő ferencvárosi római katolikus plébániatemplom hat harangját. → 1879. április 24. | Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 17 619/1878. számú rendelete az „izraelita házastársak között némely rabbi által könnyelmű módon keresztülvitt elválások megakadályozása” tárgyában. (Érvényesnek tekinti és mellékeli az 1863. november 2-i 15 940. udvari kancelláriai, illetve 87 414. számú helytartótanácsi rendeleteket a zsidó házasságkötés és felbontás szabályozásáról.) | A szegedi izraelita hitközség Lőw Immánuelt választotta meg főrabbijának. (Hivatala alatt 1903-ban új templomot épített, ima- és énekkönyvet készített, újjáalkotta a zsidó temetőt. Elismert egyháztörténész és botanikus.) |