A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 28 769/1876. számú rendelete szerint „az állami tanintézetekben az izraelita tanulók bizonyos napokon az előadások látogatásától felmenthetők”. Ezek a napok: Ros há-Sáná (újév) 2. napja, Jóm Kippúr (engesztelés napja), Szukkót (sátoros ünnep) 1., 2. és 8. napján délelőtt, Pészáh (húsvét) 1., 2., 7. és 8. napján délelőtt. Ha mégis megjelennek a tanintézetben, a szülők írásos kérvénye alapján nem kényszeríthetők írásra és rajzolásra.) → május 23. | Irányi Dániel országgyűlési képviselő a képviselőházban a baptisták, zsidók és nazarénusok szabad vallásgyakorlata ügyében szólalt föl. → 1905. november 2. | A római katolikus br. Baldácsy Antal országgyűlési képviselő végrendeletében és annak 1877. május 20-án kelt toldalékával a magyarországi protestáns egyházaknak hagyott több mint 8000 holdnyi földbirtokot mindennemű tartozékával együtt. Ebből létesült az ún. Baldácsy-alapítvány. Célja az ínséges, különösen építkező egyházak segélyezése, a püspökök illőbb díjazása, a szegény lelkészek, valamint azok özvegyeinek és árváinak támogatása. (Ez az alapítvány az örökhagyó 1878. augusztus 7-én bekövetkezett halála után ténylegesen a hazai protestáns egyházakra szállt. Az I. világháború utáni földreform 7000 holdra csökkentette az alapítvány állagát, 1945 után pedig teljesen megsemmisült.) | Az 1508/1876. ME számú rendelet az ortodox (görögkeleti) szerb lelkészségek javadalmazásáról. (Ugyanezt október 12-én a karlócai ortodox szerb pátriárkának is megküldte.) | Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete előírta, hogy a felekezeti gimnáziumokban a tanulmányi előmenetel jelzésére a középiskolai rendtartásban meghatározott előmeneteli jegyeket használják az oktatók. | Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 20 311/1876. számú rendelete az egyházmegyei hatóságokhoz „a hitfelekezeti iskolák rendezése, rendbentartása s fejlesztése” tárgyában. (Az 1876:XXVIII. törvénycikkre hivatkozva elrendelte, hogy a hitfelekezeti iskolák tanterveit, tankönyveit, taneszközeit az egyházi hatóság állapítsa meg, s azt a tanfelügyelővel kötelesek közölni. Válasszanak iskolaszéket az iskolai ügyek vezetésére.) | A tanítók nyugdíjazásáról szóló 1875:XXXII. törvénycikkre hivatkozva Tisza Kálmán miniszterelnök mint belügyminiszter 13 695/1876. számú rendeletével megszüntette az Országos Izraelita Tanítói Nyugdíjintézetet. | I. Ferenc József király szentesítette az 1876:XXVIII. törvénycikket A népiskolai hatóságokról. 4. §: a hitfelekezeti iskolák fölött az állami főfelügyeletet a VKM gyakorolja (közege: a tanfelügyelő, tankerület, vármegye, szabad királyi város stb.); 9. §: a felekezeti népoktatási intézetek a hitközség alatt állnak. Minden hitközségben, amely népiskolát tart fenn, legalább 5 választott tagból álló iskolaszéket kell fölállítani. A tagokat a hitközség képviselő-testülete választja az írni-olvasni tudók közül. A felekezeti iskolaszéknek az illetékes lelkész mindig tagja. A polgári községi iskolaszéknek a helybeni hitfelekezet rendes lelkésze és a tanító hivatalból tagja. (A törvényt a képviselőházban június 12-én, a főrendek házában június 14-én hirdették ki.) | Nagyenyeden megjelent az Egyházi és Iskolai Szemle című hetilap, amelyet 1883. december 31-i megszűnéséig Bartók György református püspök szerkesztett a szabadelvű teológia szellemében. | A fővárosban megalakult az első unitárius fiókegyházközség. → 1881. április 29. |