A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megindult az Egyházi Szemle című lap, az Egyházi Reform utódaként. | Simor János bíboros hercegprímás támogatásával Esztergomban megjelent Knauz Nándor: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis (979– 1273) című művének első kötete. (A második kötet [1273–1321] 1882-ben látott napvilágot. A sorozatot öt kötetre tervezték.) | I. Ferenc József király szentesítette az 1874:XXXV. törvénycikket A királyi közjegyzőkről. A törvény megszüntette a káptalanok hiteleshelyi működését; fölállította a közjegyzőségeket. | Elkészült a magyar királyi honvéd lelkészet „szervi határozmánya”. (Tartalékos lelkészeket először 1876-ban neveztek ki 17 plébános állományba vételével. 1914-ben 200 tartalékos honvéd lelkész volt: 101 latin szertartású katolikus, 6 görög szertartású katolikus, 33 ortodox, 23 evangélikus, 26 református, 11 izraelita.) | A nagyszebeni ortodox román nemzeti egyházi kongresszuson Ioan Popasu karánsebesi püspököt választották meg metropolitának. A minisztertanács előterjesztésére a király a választást nem erősítette meg, és új választást rendelt el Popasu kizárásával. Másodszorra Miron Román kapta meg a szavazatok többségét. | Nagyszebenben megnyílt az ortodox román nemzeti egyházi kongresszus. | Gr. Szapáry Gyula belügyminiszter 13 481/1874. szám alatt jóváhagyta az Országos Izraelita Tanítói Nyugdíjintézet alapszabályait. Feltétele: ha az országgyűlés törvényt alkotna a tanítók nyugdíjazásáról, akkor az izraelita tanítók is kötelesek alávetni magukat ennek. → 1876. június 21. | Giacomo Antonelli vatikáni államtitkár utasította Ludovico Jacobini bécsi nunciust, hogy igyekezzen minden erővel megakadályozni a polgári házasság bevezetését Magyarországon. | A erdélyi róm. kath. Státus III. közgyűlése a státusgyűlés összeállításáról, egybehívásának és tárgyalásának rendjéről tanácskozott. | I. Ferenc József osztrák császár szentesítette az osztrák felekezeti törvényeket, ezáltal végleg hatályon kívül helyezte az 1855. évi konkordátumot. |