A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A katolikus püspöki konferencia állást foglalt a kormány tervezett iskolatörvényével szemben. | Gr. Andrássy Gyula külügyminiszter jegyzéket intézett gr. Ludwig Paarhoz, a Monarchia vatikáni nagykövetéhez, amelyben határozottan visszautasította a Vatikán beavatkozását az Osztrák–Magyar Monarchia belügyeibe az új vallásügyi törvényekkel kapcsolatban. (1874. április 28-án Giacomo Antonelli vatikáni államtitkár visszautasította a jegyzékben foglaltakat.) | Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 6835/1874. szám alatt elrendelte a keleti ortodox főpapok hagyatéki ügyeiben a polgári bíróságok illetékességét. | A budai várkápolnában Simor János hercegprímás I. Ferenc József kezéből megkapta a bíborosi birétumot. | Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 35 552/1874. számú körrendelete: Egyházi viszonyok rendezése a görögkeleti egyházban a bánsági határőrvidék és a titeli zászlóalj polgárosítása folytán. (A magyar törvényeket a polgári igazgatás alá vont határőrvidékre is kiterjesztette.) | I. Ferenc József király felállította a hajdúdorogi vikáriátust. (A lépés a magyar görög katolikusok körében csalódást okozott, mert ők önálló egyházmegye létrehozását szorgalmazták.) | Magyarországon 82 rendházban 993 apáca élt. | Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 34 728/1873. számú rendelete előírta, hogy a magyar korona területén lévő egyetemeken a kánonjogból a nem keresztény hallgatóknak is szigorlatot kell tenniük. | Simor János hercegprímás megkapta a bíbort. → 1874. január 12. | A Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes közgyűlése. |