A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az izraelita községkerületi elnökök gyülekezete elfogadta a Rabbiképző Intézet szervezetéről szóló javaslatot. → 1873. május 6. | 1871–1874 között megjelent az Egyházi Reform című havilap, a Magyarországi Protestáns Egylet közlönye. | Antoniacci Mariano Falcinelli bécsi nuncius Giacomo Antonelli vatikáni államtitkárnak írt jelentésében a Szentszék szempontjából hátrányosnak minősítette, hogy gr. Andrássy Gyulát nevezték ki a császári ház és a Monarchia külügyminiszterévé. | Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter 26 915/1871. számú rendelete az izraelita hitügy szervezése tárgyában. Közölte a Szervező alapszabályzat Magyar- és Erdélyország autonóm hittörvényű zsidó hitfelekezet számára című dokumentumot. → 1877. augusztus 24., 1905. november 29. | A Magyarországon élő izraeliták ortodox (talmud zsidó) irányzata a királytól külön önkormányzati szabályzatot nyert. → november 15. | Pesten megalakult a Magyarországi Protestáns Egylet. Célja: a valláserkölcsi életnek Jézus szellemében s az összes művelődési ággal összhangban való megújítása. (Az egylet 1890-ben föloszlott.) → az év folyamán | Pankovics István munkácsi görög katolikus megyéspüspök látogatást tett Hajdúdorogon. Megígérte, hogy az egyházmegyei hivatal ezentúl magyar nyelven fog levelezni az egyházközségekkel, a kormánynál közbenjár a hajdúdorogi vikáriátus felállítása érdekében, s lépéseket tesz a magyar nyelv oltári nyelvvé emeléséért. | Haynald Lajos kalocsai érsek nyilatkozott az infallibilitási dogma elfogadásáról. | Gr. Andrássy Gyula miniszterelnök az infallibilitási dogma kihirdetése s ezzel a placetum regium megsértése miatt a király nevében megfeddte Jekelfalussy Vince székesfehérvári megyéspüspököt. → szeptember 15. | A szerb nemzeti egyházi kongresszus jóváhagyásra a királyhoz fölterjesztette a nép- és felsőbb leányiskolákról szóló szabályzatait. → 1872. július 17. |